1. VERS
śrī-bhagavān uvāca
paraṁ bhūyaḥ pravakṣyāmi
jñānānāṁ jñānam uttamam
yaj jñātvā munayaḥ sarve
parāṁ siddhim ito gatāḥ
śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; param – transzcendentálist; bhūyaḥ – ismét; pravakṣyāmi – el fogom mondani; jñānānām – minden tudásnak; jñānam – tudását; uttamam – a legfelsőbbet; yat – amelyet; jñātvā – megismerve; munayaḥ – a bölcsek; sarve – minden; parām – a transzcendentális; siddhim – tökéletességet; itaḥ – ebből a világból; gatāḥ – elérték.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ismét kinyilatkoztatom előtted ezt a legfelsőbb bölcsességet, a legmagasztosabb tudományt, melyet megismerve a bölcsek mind elérték a legmagasabb rendű tökéletességet.
MAGYARÁZAT: A hetediktől a tizenkettedik fejezet végéig Śrī Kṛṣṇa részletesen feltárja az Abszolút Igazságot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s most tovább tanítja Arjunát. Aki a filozófiai elmélkedés folyamatával megérti ezt a fejezetet, az megérti majd az odaadó szolgálatot. A tizenharmadik fejezet világosan elmagyarázta, hogy a tudás alázatos művelése által az ember kiszabadulhat az anyag börtönéből, s azt is elmondta, hogy az élőlények a természet kötőerőivel kapcsolatba kerülve bonyolódnak bele az anyagi világ kötelékeibe. A Legfelsőbb Személyiség ebben a fejezetben elmondja, hogy mik a természet kötőerői, hogyan működnek, hogyan kötik le és engedik szabadon az élőlényt. Az előző fejezetben tanítottakhoz képest az itt ismertetett tudást a Legfelsőbb Úr magasabb rendűnek nyilvánítja. Ezt elsajátítva már sok nagy bölcs vált tökéletessé, s jutott el a lelki világba. Az Úr most még érthetőbben fogja elmagyarázni ugyanezt a tudományt. Ez a tudás magasan fölötte áll az eddig tárgyalt módszereknek, s ezt megismerve sokan elérték már a tökéletességet. Aki tehát megérti a tizennegyedik fejezetet, tökéletessé válhat.