27. VERS
rāgī karma-phala-prepsur
lubdho hiṁsātmako ’śuciḥ
harṣa-śokānvitaḥ kartā
rājasaḥ parikīrtitaḥ
rāgī – a ragaszkodó; karma-phala – a munka gyümölcseire; prepsuḥ – vágyakozó; lubdhaḥ – mohó; hiṁsā-ātmakaḥ – mindig irigy; aśuciḥ – tisztátalan; harṣa-śoka-anvitaḥ – öröm és bánat által befolyásolt; kartā – cselekvő; rājasaḥ – a szenvedély minőségében lévő; parikīrtitaḥ – úgy mondják.
Az a cselekvő, aki ragaszkodik a tetthez és annak gyümölcséhez, élvezni akarja azt, mohó, mindig irigy, tisztátalan, s az öröm és bánat befolyása alatt áll, a szenvedély kötőerejében van.
MAGYARÁZAT: Ha valaki nagyon materialista, azaz erős kötelékek fűzik otthonához, feleségéhez, gyermekeihez stb., akkor egy bizonyos fajta cselekvéshez vagy annak eredményéhez is nagyon fog ragaszkodni. Nem akar magasabb rendű létformába kerülni, csupán az érdekli, hogy ezt a világot anyagi szempontból minél kényelmesebbé tegye. Általában rendkívül mohó, s azt hiszi, hogy amit egyszer már megszerzett, az örökké az övé marad, és soha többé nem veszíti el. Az ilyen ember irigy másokra, s mindenre hajlandó, ha érzékei kielégítéséről van szó, éppen ezért tisztátalan, s nem érdekli, hogy a pénzét tisztességes vagy tisztességtelen úton szerzi-e. Ha sikerre visz valamit, nagyon boldog, ha azonban tette nem jár eredménnyel, végtelenül elkeseredik. Ilyen az az ember, aki a szenvedély kötőerejében cselekszik.