No edit permissions for Magyar

49. VERS

dūreṇa hy avaraṁ karma
buddhi-yogād dhanañ-jaya
buddhau śaranam anviccha
kṛpaṇāḥ phala-hetavaḥ

dūreṇa – messzire eldobva; hi – bizony; avaram – szörnyű; karma – tettet; buddhi-yogāt – a Kṛṣṇa-tudat segítségével; dhanañjaya – ó, gazdagság meghódítója; buddhau – ilyen tudatban; śaraṇam – teljes meghódolást; anviccha – próbálj; kṛpaṇāḥ – fösvények; phala-hetavaḥ – akik tetteik gyümölcsére vágynak.

Ó, Dhanañjaya! Az odaadó szolgálat erejével tartsd távol magad minden emberhez nem méltó tettől, s ebben a tudatban hódolj meg az Úr előtt! Akik élvezni akarják munkájuk gyümölcsét, valamennyien fösvények.

MAGYARÁZAT: Aki valóban megértette, hogy eredeti helyzete szerint az Úr örök szolgája, az a Kṛṣṇa-tudatban végzett munkán kívül minden más elfoglaltsággal felhagy. Ahogyan már megmagyaráztuk, a buddhi-yoga az Úr transzcendentális szerető szolgálatát jelenti. Ez a szolgálat az élőlény számára a cselekvés helyes módja. Csak a fösvények akarják élvezni munkájuk gyümölcsét, hogy egyre inkább elvesszenek az anyagi lét útvesztőjében. A Kṛṣṇa-tudatú tetteket kivéve minden cselekedet szörnyű, mert a végrehajtót szakadatlanul a születés és halál körforgásába kényszerítik. Az embernek ezért sohasem szabad azt kívánnia, hogy tetteinek ő legyen az oka. Mindent Kṛṣṇa-tudatban, Kṛṣṇa elégedettségéért kell tennie. A fösvények nem tudják, hogyan használják fel jó szerencsével vagy fáradságos munkával szerzett vagyonukat. Minden energiánkkal a Kṛṣṇa-tudatban kell tevékenykednünk, s így életünk sikeres lesz. Akárcsak a fösvények, a szerencsétlen emberek sem állítják emberi energiájukat az Úr szolgálatába.

« Previous Next »