16. VERS
evaṁ pravartitaṁ cakraṁ
nānuvartayatīha yaḥ
aghāyur indriyārāmo
moghaṁ pārtha sa jīvati
evam – így; pravartitam – a Védákban lefektetett; cakram – kört; na – nem; anuvartayati – elfogadja; iha – ebben az életben; yaḥ – aki; agha-āyuḥ – bűnös életűként; indriya-ārāmaḥ – érzékkielégítésből elégedettséget merítve; mogham – hiábavalóan; pārtha – ó, Pṛthā fia (Arjuna); saḥ – ő; jīvati – él.
Kedves Arjunám! Aki emberi élete során nem követi a Védákban előírt áldozatkört, az minden bizonnyal bűnös életet él. Léte hiábavaló, mert csak az érzékkielégítésben leli örömét.
MAGYARÁZAT: Az Úr ebben a versben elítéli a „dolgozz keményen, és élvezd az érzéki örömöket” pénzimádó, anyagias filozófiáját. Az említett yajñák végzése tehát elengedhetetlenül szükséges azok számára, akik élvezni akarják ezt az anyagi világot. Akik nem követik e szabályokat, azok rendkívül kockázatos életet élnek, amely a kárhozat felé vezet. A természet törvényei alapján az emberi élet célja legfőképpen az önmegvalósítás, amit három úton – a karma-yogán, a jñāna-yogán és a bhakti-yogán keresztül – lehet elérni. Az erény és a bűn felett álló transzcendentalisták számára nem szükséges az előírt yajñák szigorú végrehajtása, ám azoknak, akik csupán az érzékkielégítést hajszolják, meg kell tisztulniuk az említett yajña-kör elvégzésével. Sokféle tett van. Akik nem Kṛṣṇa-tudatúak, azok nyilvánvalóan érzéki tudatban cselekszenek, ezért jámbor tetteket kell végezniük. A yajñák rendszerét úgy tervezték meg, hogy elvégzésükkel az érzéktudatú ember anélkül teljesítheti be vágyait, hogy az érzékkielégítő tett visszahatásaiba bonyolódna. A világ jóléte nem saját erőfeszítésünktől függ, hanem a Legfelsőbb Úr háttérelrendezésétől, amit a félistenek hajtanak végre. A yajñákat éppen ezért közvetlenül az adott félisteneknek mutatják be, akikről a Védák beszélnek. Közvetve ez maga a Kṛṣṇa-tudatú folyamat, mert aki szakértővé válik a yajñák végrehajtásában, az minden kétséget kizárva Kṛṣṇa-tudatú lesz. Ha azonban a yajñák végzésével valaki nem válik Kṛṣṇa-tudatúvá, akkor ezek az elvek puszta erkölcsi szabályok maradnak. Az embernek nem szabad a fejlődése során az erkölcsi szabályoknál megállnia. Túl kell azokon lépnie, hogy elérje a Kṛṣṇa-tudatot.