2. VERS
evaṁ paramparā-prāptam
imaṁ rājarṣayo viduḥ
sa kāleneha mahatā
yogo naṣṭaḥ paran-tapa
evam – ily módon; paramparā – a tanítványi lánc által; prāptam – megkapott; imam – ezt a tudományt; rāja-ṛṣayaḥ – a szent királyok; viduḥ – megértették; saḥ – az a tudás; kālena – idővel; iha – e világban; mahatā – nagy; yogaḥ – a Legfelsőbbel való kapcsolat tudománya; naṣṭaḥ – elveszett; parantapa – ó, Arjuna, ellenség legyőzője.
E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.
MAGYARÁZAT: Ebből a versből egyértelműen kiderül, hogy a Gītā legfőképpen a szent királyoknak szólt, mert ők voltak azok, akiknek alattvalóik fölött uralkodva meg kellett valósítaniuk a Gītā célját. A Bhagavad-gītā semmiképpen sem a démonikus embereknek való, akik csupán elherdálnák ezt az értékes kincset, mindenkit kizárva áldásából, és saját szeszélyeiket követve különféle értelmezéseket agyalnának ki. Amint a lelkiismeretlen magyarázók személyes érdekeikkel elhomályosítják az eredeti mondanivalót, szükségessé válik a tanítványi lánc felújítása. Ötezer évvel ezelőtt maga az Úr fedezte fel, hogy a tanítványi lánc megszakadt, s ezért tette azt a kijelentést, hogy a Gītā célja látszólag feledésbe merült. A Gītā napjainkban is számtalan kiadásban jelenik meg (főleg angolul), ám alig akad közöttük olyan, amelyik a hiteles tanítványi láncolatot követné. Megannyi világi tudós írt magyarázatot e műhöz, s noha jó üzletet csinálnak Śrī Kṛṣṇa szavaiból, szinte egyik sem tekinti Őt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ez a mentalitás démoni, mert a démonok nem hisznek Istenben, a Legfelsőbben, csupán élvezik a tulajdonát. Nagy szükség van a Gītānak egy olyan kiadására, amely a paramparān (a tanítványi láncolaton) keresztül száll alá. Ezzel a művel ezt a hiányt kívánjuk pótolni. A Bhagavad-gītā – amelyet úgy kell elfogadnunk, ahogyan van – nagy áldás az emberiség számára, ám ha valaki csupán egy filozófiai spekulációra épülő műnek tekinti, csak az idejét vesztegeti a tanulmányozásával.