3. VERS
sa evāyaṁ mayā te ’dya
yogaḥ proktaḥ purātanaḥ
bhakto ’si me sakhā ceti
rahasyaṁ hy etad uttamam
saḥ – ugyanaz; eva – bizony; ayam – ez; mayā – Általam; te – neked; adya – ma; yogaḥ – a yoga tudománya; proktaḥ – elbeszélt; purātanaḥ – nagyon régi; bhaktaḥ – bhakta; asi – vagy; me – Enyém; sakhā – barát; ca – is; iti – ezért; rahasyam – rejtély; hi – bizony; etat – ez; uttamam – transzcendentális.
A Legfelsőbbel való kapcsolat ugyanezen ősi tudományát azért mondom el ma neked, mert a bhaktám és a barátom vagy, s e tudomány transzcendentális rejtélyét szintén emiatt értheted meg.
MAGYARÁZAT: Kétféle ember van: a bhakta és a démon. Arjuna az Úr bhaktája volt, ezért az Úr őt választotta ki, hogy átadja neki e nagy tudományt, melynek rejtélyeit a démonok képtelenek megérteni. A bölcsesség e hatalmas könyve számtalan kiadást megért már, s néha bhakták, néha pedig démonok fűztek hozzá magyarázatot. A bhakták magyarázata valóságos, míg a démonoké hasznavehetetlen. Arjuna elfogadta Śrī Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ha egy Gītā-magyarázó az ő nyomdokait követi, igazi odaadó szolgálatot végez e nagy tudománynak. A démoni emberek azonban nem fogadják el az Úr Kṛṣṇát úgy, ahogyan van. Kitalálnak valamit Róla, s ezzel eltérítik a közönséges olvasót Kṛṣṇa tanításainak ösvényéről. Ez a vers felhívja a figyelmünket a rossz irányba vezető utakra. Az Arjunával kezdődő tanítványi láncot kell követnünk, s akkor részünk lehet a Śrīmad Bhagavad-gītā nagyszerű tudományának áldásában.