No edit permissions for Magyar

4. VERS

sāṅkhya-yogau pṛthag bālāḥ
pravadanti na paṇḍitāḥ
ekam apy āsthitaḥ samyag
ubhayor vindate phalam

sāṅkhya – az anyagi világ analitikus tanulmányozása; yogau – az odaadó szolgálatban végzett munka; pṛthak – különböző; bālāḥ – a kevésbé értelmesek; pravadanti – mondják; na – sohasem; paṇḍitāḥ – a nagy tudásúak; ekam – egyben; api – habár; āsthitaḥ – elhelyezkedve; samyak – teljesen; ubhayoḥ – mindkettőnek; vindate – élvezik; phalam – eredményét.

Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat [karma-yoga] különbözik az anyagi világ elemző tanulmányozásától [a sāṅkhyától]. Akik valóban nagy tudásúak, azt mondják, hogy aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét elnyeri.

MAGYARÁZAT: Az anyagi világ elemző tanulmányozásának célja a lét lelkének felfedezése. Az anyagi világ lelke Viṣṇu, vagyis a Felsőlélek. Az Úrnak végzett odaadó szolgálat magában foglalja a Felsőlélek szolgálatát. Az első feladat megtalálni a fa gyökerét, a második megöntözni azt. A sāṅkhya filozófia valódi tanulmányozója megtalálja az anyagi világ gyökerét, Viṣṇut, majd e tökéletes tudással átadja magát az Ő szolgálatának. Lényegében tehát nincs különbség a kettő között, hiszen mindkettő célja Viṣṇu. Akik nem ismerik a végső célt, azt mondják, hogy a sāṅkhya és a karma-yoga célja nem ugyanaz, de a bölcs tudja, hogy a két különböző folyamat ugyanoda vezet.

« Previous Next »