11. VERS
yad akṣaraṁ veda-vido vadanti
viśanti yad yatayo vīta-rāgāḥ
yad icchanto brahma-caryaṁ caranti
tat te padaṁ saṅgraheṇa pravakṣye
yat – amelyiket; akṣaram – az oṁ szótagot; veda-vidaḥ – akik ismerik a Védákat; vadanti – mondják; viśanti – behatolnak; yat – amibe; yatayaḥ – a nagy bölcsek; vīta-rāgāḥ – a lemondott életrendben; yat – amit; icchantaḥ – kívánva; brahmacaryam – cölibátust; caranti – gyakorolnak; tat – azt; te – neked; padam – helyzetet; saṅgraheṇa – összefoglalva; pravakṣye – meg fogom magyarázni.
A Védákat jól ismerő bölcsek, akik az oṁkārát ismétlik, valamint a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletességre vágyakozók cölibátusban élnek. Most röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által felszabadulhat az ember.
MAGYARÁZAT: Az Úr Śrī Kṛṣṇa azt javasolja Arjunának, hogy gyakorolja a ṣaṭ-cakra-yogát, amelynek során az ember az életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti. Arra gondolva, hogy Arjuna esetleg nem ismeri ezt a yogát, az Úr a következő versekben elmagyarázza a módszert. Elmondja, hogy bár a Brahman egyetlen, mégis különféle megnyilvánulásai és aspektusai vannak. Az akṣara vagy oṁkāra, az oṁ szótag különösen az imperszonalisták számára azonos Brahmannal. Kṛṣṇa itt arról a személytelen Brahmanról beszél, amelybe a lemondott életrend bölcsei hatolnak.
A védikus oktatási rendszerben a cölibátust fogadott tanítványokat, akik a lelki tanítómesterrel élnek, kezdettől fogva az oṁ ismétlésére és a végső, személytelen Brahman ismeretére tanítják, s így a Brahman két aspektusának ébredhetnek tudatára. Ez a gyakorlat nagyon lényeges a lelki életben fejlődni kívánó tanítványok számára, ám korunkban ez a brahmacārī élet (a cölibátus) egyáltalán nem lehetséges. Napjaink társadalma olyannyira megváltozott, hogy az embernek nincs lehetősége arra, hogy fiatal éveitől kezdve cölibátusban éljen. A tudás különféle területeinek világszerte számtalan intézménye létezik, ám olyan elismert intézmény nincsen, ahol a tanítványok elsajátíthatnák a brahmacārī elveket. Mindaddig, amíg az ember nem fogad cölibátust, nagyon nehezen fejlődhet a lelki életben. Az Úr Caitanya ezért az írások Kali-korszakra vonatkozó parancsolatai alapján azt hirdette, hogy ebben a korban nincs más módszer a Legfelsőbb elérésére, mint az Úr Kṛṣṇa szent nevének éneklése: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.