13. VERS
oṁ ity ekākṣaraṁ brahma
vyāharan mām anusmaran
yaḥ prayāti tyajan dehaṁ
sa yāti paramāṁ gatim
oṁ – az oṁ hangkombináció (oṁkāra); iti – így; eka-akṣaram – az egyetlen szótagot; brahma – abszolútat; vyāharan – zengve; mām – Rám (Kṛṣṇára); anusmaran – emlékezve; yaḥ – bárki; prayāti – eltávozik; tyajan – elhagyva; deham – ezt a testet; saḥ – ő; yāti – eléri; paramām – a legfelsőbbet; gatim – célt.
Ha a yoga e gyakorlatát elsajátító és a hangok tökéletes kombinációját, a szent oṁ szótagot zengő személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, bizonyosan a lelki bolygókra kerül.
MAGYARÁZAT: Ez a vers világosan kijelenti: az oṁ, a Brahman és az Úr Kṛṣṇa nem különböznek egymástól. Az oṁ Kṛṣṇa személytelen hangvibrációja, de a Hare Kṛṣṇa hang tartalmazza az oṁot. Az írások erre a korszakra félreérthetetlenül a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését javasolják. Ha valaki a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklése közben hagyja el a testét, akkor minden kétséget kizárva az egyik lelki bolygóra jut, attól függően, milyen utat követett. Kṛṣṇa bhaktái az Ő bolygójára, vagyis Goloka-Vṛndāvanára kerülnek. A személyes filozófia hívei a lelki világ megszámlálhatatlan sokaságú bolygóinak egyikére, valamelyik Vaikuṇṭha-bolygóra kerülnek, míg az imperszonalisták a brahmajyotiban maradnak.