12. VERS
yad āditya-gataṁ tejo
jagad bhāsayate ’khilam
yac candramasi yac cāgnau
tat tejo viddhi māmakam
yat – ami; āditya-gatam – a napfényben lévő; tejaḥ – ragyogás; jagat – az egész világot; bhāsayate – beragyogja; akhilam – teljesen; yat – ami; candramasi – a holdon; yat – ami; ca – is; agnau – a tűzben; tat – azt; tejaḥ – a ragyogást; viddhi – értsd meg; māmakam – Tőlem van.
Az egész világ sötétségét szétoszlató nap ragyogása, a hold sugárzása és a tűz fényessége is mind Belőlem árad.
MAGYARÁZAT: Aki nem kellőképpen intelligens, az nem láthatja, mi hogyan megy végbe. Tudásunkat azonban megalapozhatjuk azzal, ha megértjük, amit az Úr ebben a versben mond. Mindenki láthatja a napot, a holdat, a tüzet és az elektromosságot. Csupán annyit próbáljunk megérteni, hogy a nap, a hold, az elektromosság és a tűz fénye mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből árad. Ez a felfogás, ami a Kṛṣṇa-tudat kezdetét jelenti, nagy lépés az anyagi világban feltételekhez kötött lélek lelki fejlődésének útján. A élőlények lényegüket tekintve a Legfelsőbb Úr szerves részei, és Kṛṣṇa a versben arra céloz, hogyan térhetnek haza, vissza Istenhez.
Ebből a versből azt is megtudhatjuk, hogy a nap beragyogja az egész naprendszert. Különféle univerzumok és naprendszerek vannak, napokkal, holdakkal és bolygókkal, de minden univerzumban csak egy nap van. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (10.21) elmondja, a hold szintén csillag (nakṣatrāṇām ahaṁ śaśī). A napfény a Legfelsőbb Úr lelki világa lelki ragyogásának köszönhető. Az emberek általában akkor kezdenek el tevékenykedni, ha felkel a nap. A főzéshez tűz kell, s tűzre van szükség a gyárak működtetéséhez is, és még sorolhatnánk, mi mindenhez. A tűz tehát nagyon sok dologhoz szükséges. Láthatjuk, hogy a napfény, a holdfény és a tűz nagyon kedves az élőlények számára. Nélkülük senki sem élhetne. Ha tehát megértjük, hogy a nap, a hold, a tűz fénye és ragyogása mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből, Kṛṣṇából árad, akkor a Kṛṣṇa-tudatunk fejlődni kezd. A hold fénye táplálja a zöldségeket. A holdfény olyannyira kellemes, hogy az emberek könnyen megérthetik ebből, hogy Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből élnek. Az Ő kegye nélkül nem lenne nap, hold és tűz, s ezek nélkül senki sem élhetne. E néhány gondolat célja az, hogy felébressze a Kṛṣṇa-tudatot a feltételekhez kötött lelkekben.