19. VERS
jñānaṁ karma ca kartā ca
tridhaiva guṇa-bhedataḥ
procyate guṇa-saṅkhyāne
yathāvac chṛṇu tāny api
jñānam – a tudás; karma – a tett; ca – is; kartā – a cselekvő; ca – is; tridhā – háromféle; eva – bizony; guṇa-bhedataḥ – az anyagi természet különféle kötőerői szerint; procyate – úgy mondják; guṇa-saṅkhyāne – a különféle kötőerők szerint; yathā-vat – ahogyan vannak; śṛṇu – halld; tāni – mindezeket; api – szintén.
Az anyagi természet három kötőerejének megfelelően a tudás, a tett és a cselekvő háromféle lehet. Hallj hát Tőlem ezekről is!
MAGYARÁZAT: A tizennegyedik fejezet részletesen írt az anyagi természet három kötőerejéről. Eszerint a jóság megvilágosodáshoz, a szenvedély materializmushoz, a tudatlanság pedig lustasághoz és hanyagsághoz vezet. Az anyagi természet kötőerői mind lekötnek, egyik sem vezet a felszabaduláshoz. Még a jóság kötőerejében lévő is feltételekhez van kötve. A tizenhetedik fejezet az anyagi természet különféle kötőerőiben élő emberek különféle imádatformáiról írt. Ebben a versben az Úr azt mondja, hogy a tudás, a cselekvő és a tett különféle típusairól akar beszélni, melyeket az anyagi kötőerők határoznak meg.