7. VERS
pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca
janā na vidur āsurāḥ
na śaucaṁ nāpi cācāro
na satyaṁ teṣu vidyate
pravṛttim – a helyes cselekvést; ca – is; nivṛttim – a helytelen tettek elkerülését; ca – és; janāḥ – emberek; na – sohasem; viduḥ – tudják; āsurāḥ – a démonikus jelleműek; na – sohasem; śaucam – tisztaság; na – sem; api – szintén; ca – és; ācāraḥ – helyes viselkedés; na – sohasem; satyam – igazság; teṣu – bennük; vidyate – létezik.
A démonikus emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig becsületesség nem jellemzi őket.
MAGYARÁZAT: Az emberek minden civilizált társadalomban valamilyen szentírás szabályai és előírásai szerint élnek, és ezeket ősidők óta betartják. Leginkább az āryákra vonatkozik ez, akik a védikus civilizáció szerint éltek, és a legkulturáltabb emberek voltak. Démonnak azt nevezik, aki nem tartja be az írások parancsait. Ezért mondja ez a vers, hogy a démonok nem ismerik az írások szabályait, és nem is hajlanak arra, hogy betartsák őket. Legtöbbjük nem is ismeri e szabályokat, míg mások tudnak ugyan róluk, de nem hajlandóak követni őket. A démonoknak nincsen hitük, és nem is akarnak a védikus utasítások szerint cselekedni. Sem kívül, sem belül nem tiszták. Az embernek mindig nagy gondot kell fordítania teste tisztán tartására: rendszeresen kell fürödnie, fogat mosnia, borotválkoznia, tiszta ruhát vennie, és így tovább. A belső tisztaságot úgy lehet elérni, ha mindig emlékezünk Isten szent neveire, s azokat énekeljük: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. A démonok nem szeretik és nem is követik e külső és belső tisztaságra vonatkozó szabályokat.
Sok szabály és előírás határozza meg az ember helyes viselkedését is, többek között a Manu-saṁhitā, az emberi faj törvénykönyve. A hinduk mind a mai napig a Manu-saṁhitā szerint élnek. Ebből a könyvből származnak az öröklésre és a többi jogi kérdésre vonatkozó törvények. A Manu-saṁhitā egyértelműen kijelenti: a nők nem lehetnek függetlenek. Ez nem azt jelenti, hogy rabszolgaként kell tartani őket. Olyanok ők, mint a gyerekek. A gyerekek sem szabadok, mégsem tekinthetők rabszolgának. A démonok nem törődnek ezekkel a parancsolatokkal, s azt gondolják, egy nő ugyanolyan független lehet, mint egy férfi. Ez a felfogás nem segített a világ társadalmi helyzetén. Egy nőről élete minden szakaszában gondoskodni kell, s ez fiatal korában az apjának, később a férjének, öregkorában pedig felnőtt fiainak a feladata. A Manu-saṁhitā szerint ez a helyes viselkedés a társadalomban. Napjainkban azonban a közoktatás egy természetellenes, felfuvalkodott képet alakított ki a női életmódról, s ennek következtében a mai társadalomban a házasság nem több puszta képzelgésnél. A nők társadalmi helyzete ezért nem túlságosan jó, ámbár azok, akik férjezettek, jobb helyzetben vannak, mint azok, akik fennen hirdetik ún. szabadságukat. A démonok nem akarják megfogadni a tanácsokat, amelyek a társadalom jólétét szolgálják, és mivel nem követik a tapasztalt, nagy szentek példáját és az általuk hátrahagyott szabályokat és előírásokat, társadalmi helyzetük rendkívül szánalmas.