58. VERS
yadā saṁharate cāyaṁ
kūrmo ’ṅgānīva sarvaśaḥ
indriyāṇīndriyārthebhyas
tasya prajñā pratiṣṭhitā
yadā – amikor; saṁharate – behúzza; ca – és; ayam – ő; kūrmaḥ – a teknősbéka; aṅgāni – a végtagokat; iva – mint; sarvaśaḥ – valamennyi; indriyāṇi – érzékeket; indriya-arthebhyaḥ – az érzékszervek tárgyaitól; tasya – az ő; prajñā – tudata; pratiṣṭhitā – szilárd.
Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban.
MAGYARÁZAT: A yogī, a bhakta, vagyis az önmegvalósítást elért lélek ismertetőjele, hogy tetszése szerint képes uralkodni érzékszervein. A legtöbb ember azonban a szolgája saját érzékeinek, s így azok parancsainak engedelmeskedik. Ez a válasz arra a kérdésre, milyen helyzetben van a yogī. Az érzékszerveket mérges kígyókhoz hasonlítják, melyek szabadon, minden korlátozás nélkül akarnak cselekedni. A yogīnak, vagyis a bhaktának rendkívül erősnek kell lennie, hogy a kígyóbűvölőhöz hasonlóan irányítani tudja a kígyókat. Sohasem engedi őket önállóan cselekedni. A kinyilatkoztatott írásokban sok parancs van arra vonatkozóan, mit szabad és mit nem szabad tenni. Amíg valaki nem tudja betartani e parancsokat, s így nem képes elállni az érzéki élvezettől, addig nem érheti el a szilárd, rendíthetetlen Kṛṣṇa-tudat szintjét. Erre a legjobb példa az említett teknősbéka. A teknős bármelyik pillanatban képes visszahúzni érzékeit, hogy aztán szükség esetén bármikor kiengedje őket. Ehhez hasonlóan a Kṛṣṇa-tudatú ember is csak bizonyos célra, az Úr szolgálatában használja érzékszerveit, egyébként visszahúzza őket. Kṛṣṇa itt arra tanítja Arjunát, hogyan állítsa érzékszerveit az Úr szolgálatába, ahelyett, hogy saját elégedettségének elérésére törekedne velük. Az érzékeit visszatartó teknős jó példa arra, hogyan kell az érzékeket mindig az Úr szolgálatába állítani.