33. VERS
sadṛśaṁ ceṣṭate svasyāḥ
prakṛter jñānavān api
prakṛtiṁ yānti bhūtāni
nigrahaḥ kiṁ kariṣyati
sadṛśam – eszerint; ceṣṭate – próbál; svasyāḥ – saját; prakṛteḥ – kötőerői által; jñāna-vān – a tanult; api – habár; prakṛtim – a természetnek; yānti – aláveti magát; bhūtāni – minden élőlény; nigrahaḥ – az elfojtás; kim – mit; kariṣyati – tehet.
Még a bölcs is saját hajlamának megfelelően cselekszik, hiszen mindenki azt a természetet követi, amellyel a három kötőerő megáldja. Mit érünk hát vele, ha elfojtjuk?
MAGYARÁZAT: Ahogy az Úr a hetedik fejezetben (7.14) megerősíti, mindaddig nem szabadulhatunk meg az anyagi természet kötőerőinek befolyásától, míg el nem érjük a Kṛṣṇa-tudat transzcendentális szintjét. Ezért még a legműveltebb világi ember sem képes kikerülni māyā útvesztőjéből csupán elméleti tudással, vagyis a lélek és a test különválasztásával. Sok olyan, magát transzcendentalistának nevező ember van, aki úgy viselkedik, mint aki rendkívül jártas a tudományban, belül azonban teljesen rabja az anyagi természet bizonyos kötőerőinek, melyeket képtelen legyőzni. Lehet valaki a világi tudományosság szempontjából nagyon művelt, ám amiatt, hogy oly hosszú ideje kapcsolatban áll az anyagi természettel, bilincsekben él. A Kṛṣṇa-tudat még akkor is segít kiszabadulni az anyagi kötelékekből, ha közben az ember az anyagi létezés megkívánta kötelességeit végzi. Senkinek sem szabad tehát felhagynia a hivatásával járó kötelességekkel addig, amíg nem válik teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá. Senki se fordítson hátat egyik napról a másikra előírt feladatai végzésének, hogy a yogīkat, a transzcendentalistákat utánozza. Ennél sokkal jobb, ha az ember adott helyzetében marad, s a felette állók irányításával megpróbál Kṛṣṇa-tudatúvá válni. Így lehet megszabadulni Kṛṣṇa māyājának béklyóiból.