2. VERS
sañjaya uvāca
dṛṣṭvā tu pāṇḍavānīkaṁ
vyūḍhaṁ duryodhanas tadā
ācāryam upasaṅgamya
rājā vacanam abravīt
sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; dṛṣṭvā – miután megtekintette; tu – de; pāṇḍava-anīkam – a Pāṇḍavák seregét; vyūḍham – hadi falanxot alkotva; duryodhanaḥ – Duryodhana király; tadā – akkor; ācāryam – a tanítóhoz; upasaṅgamya – fordulva; rājā – a király; vacanam – szavakat; abravīt – szólta.
Sañjaya így szólt: Ó, uralkodó! Duryodhana király megtekintette a Pāṇḍu fiai által hadrendbe állított sereget, majd tanárához lépett, s a következő szavakat intézte hozzá:
MAGYARÁZAT: Dhṛtarāṣṭra vakon született, és sajnos lelki látóképességgel sem rendelkezett. Jól tudta, hogy a vallás tekintetében fiai éppoly vakok, mint ő maga, s abban is biztos volt, hogy sohasem lennének képesek megegyezni a Pāṇḍavákkal, akik születésük óta mindannyian jámbor hívők voltak. Mindazonáltal a zarándokhely befolyása miatt kétségek gyötörték. Sañjaya megértette, miért kérdezi őt Dhṛtarāṣṭra a csata alakulásáról, ezért bátorítani akarta az elcsüggedt királyt, s megnyugtatta, hogy fiai nem fognak megalkudni a szent hely befolyása ellenére sem. Sañjaya elmondta a királynak, hogy fia, Duryodhana megtekintette a Pāṇḍavák haderejét, majd azonnal a legfőbb hadvezérhez, Droṇācāryához sietett, hogy tájékoztassa őt a valós helyzetről. Habár Duryodhanát a vers királynak nevezi, a helyzet komolyságára való tekintettel mégis a fő hadvezérhez kellett fordulnia. Nagyon ügyes politikus volt, ám még diplomatikus viselkedésével sem tudta leplezni azt a félelmet, amit a Pāṇḍavák alakulatainak láttán érzett.