37 – 38. VERS
yady apy ete na paśyanti
lobhopahata-cetasaḥ
kula-kṣaya-kṛtaṁ doṣaṁ
mitra-drohe ca pātakam
kathaṁ na jñeyam asmābhiḥ
pāpād asmān nivartitum
kula-kṣaya-kṛtaṁ doṣaṁ
prapaśyadbhir janārdana
yadi – ha; api – még; ete – ők; na – nem; paśyanti – látnak; lobha – kapzsiságtól; upahata – eltöltött; cetasaḥ – szívűek; kula-kṣaya – a család kiirtását; kṛtam – előidézve; doṣam – bűnt; mitra-drohe – barátokkal való viszályban; ca – is; pātakam – a bűnök visszahatásai; katham – miért; na – nem kell; jñeyam – tudni; asmābhiḥ – általunk; pāpāt – bűntől; asmāt – ettől; nivartitum – megszüntetni; kula-kṣaya – egy dinasztia kipusztulását; kṛtam – előidézve; doṣam – bűnt; prapaśyadbhiḥ – azok által, akik látnak; janārdana – ó, Kṛṣṇa.
Ó, Janārdana! Ezek az emberek, akiknek szívét kapzsiság tölti el, nem látnak semmi rosszat abban, hogy kiirtsák saját családjukat, vagy hogy barátaikkal marakodjanak, ám miért követnénk el ilyen bűnt mi, akik tudjuk, hogy a család elpusztítása bűnös tett?
MAGYARÁZAT: Egy kṣatriyának nem szabad visszautasítania a párbajt vagy a szerencsejátékot, ha ellenfele kihívja. Elkötelezettsége miatt Arjuna nem tagadhatta meg a harcot, hiszen Duryodhana és társai kihívták őt. Úgy vélte azonban, hogy a másik csapat elvakultságában nem láthatta a kihívás következményeit, míg ő előre sejtette a szerencsétlen véget, s így nemet mondhatott a kihívásra. A kötelesség végrehajtása csak akkor kötelező, ha jó következményekkel jár, másképpen nem. A mellette és az ellene szóló érveket fontolóra véve Arjuna úgy döntött: nem fog harcolni.