15. VERS
arjuna uvāca
paśyāmi devāṁs tava deva dehe
sarvāṁs tathā bhūta-viśeṣa-saṅghān
brahmāṇam īśaṁ kamalāsana-stham
ṛṣīṁś ca sarvān uragāṁś ca divyān
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; paśyāmi – látom; devān – az összes félistent; tava – a Te; deva – ó, Uram; dehe – testedben; sarvān – mindet; tathā – szintén; bhūta – élőlényeket; viśeṣa-saṅghān – összegyűlteket; brahmāṇam – az Úr Brahmāt; īśam – az Úr Śivát; kamala-āsana-stham – a lótuszvirágon ülve; ṛṣīn – nagy bölcseket; ca – is; sarvān – mindet; uragān – kígyókat; ca – is; divyān – istenieket.
Arjuna szólt: Kedves Uram, ó, Kṛṣṇa! Testedben látom egybegyűlve mind a félisteneket és a különféle élőlényeket. Látom Brahmāt, amint a lótuszvirágon ül, és látom az Úr Śivát, valamennyi bölccsel és isteni kígyóval együtt.
MAGYARÁZAT: Arjuna mindent lát az univerzumban, s így látja Brahmāt is, az univerzum első teremtményét, valamint az isteni kígyót, melyen Garbhodakaśāyī Viṣṇu pihen az univerzum alsó régióiban. Ezt a kígyóágyat Vāsukinak hívják. Vannak más kígyók is, melyeknek szintén Vāsuki a nevük. Arjuna egyszerre látja Garbhodakaśāyī Viṣṇut és az univerzum legtetejét, a lótuszvirág bolygót, ahol Brahmā, az univerzum első teremtménye él. Ez azt jelenti, hogy Arjuna harci szekerén egy helyben ülve egyszerre pillanthatott meg mindent, a kezdettől egészen a végig. Ez a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa kegyéből vált lehetségessé.