No edit permissions for Magyar
17. VERS
kirīṭinaṁ gadinaṁ cakriṇaṁ ca
tejo-rāśiṁ sarvato dīptimantam
paśyāmi tvāṁ durnirīkṣyaṁ samantād
dīptānalārka-dyutim aprameyam
kirīṭinam – sisakost; gadinam – buzogányost; cakriṇam – cakrást; ca – és; tejaḥ-rāśim – ragyogót; sarvataḥ – minden oldalról; dīpti-mantam – izzót; paśyāmi – látlak; tvām – Téged; durnirīkṣyam – akit nehéz látni; samantāt – mindenhol; dīpta-anala – lobogó tűz; arka – nap; dyutim – fényűt; aprameyam – felmérhetetlent.
Nehéz formádra pillantani, melynek vakító ragyogása minden irányba kiterjed, s olyan, mint a lángoló tűz vagy a nap mérhetetlen sugárzása. Mégis mindenhol e ragyogó formádat látom, melyet különféle koronák, buzogányok és cakrák ékesítenek.