2. VERS
bhavāpyayau hi bhūtānāṁ
śrutau vistaraśo mayā
tvattaḥ kamala-patrākṣa
māhātmyam api cāvyayam
bhava – megjelenése; apyayau – eltávozása; hi – bizony; bhūtānām – minden élőlénynek; śrutau – hallott; vistaraśaḥ – részletesen; mayā – általam; tvattaḥ – Tőled; kamala-patra-akṣa – ó, lótuszszemű; māhātmyam – dicsőséged; api – is; ca – és; avyayam – kimeríthetetlen.
Ó, lótuszszemű! Részletesen hallottam Tőled minden élőlény megjelenéséről és eltűnéséről, és megértettem kimeríthetetlen dicsőséged.
MAGYARÁZAT: Arjuna az Úr Kṛṣṇát örömében lótuszszeműnek szólítja (Kṛṣṇa szeme olyan, mint a lótuszvirág szirma), mert egy korábbi fejezetben Kṛṣṇa meggyőzte arról, hogy ahaṁ kṛtsnasya jagataḥ prabhavaḥ pralayas tathā: „Én vagyok a forrása az egész anyagi megnyilvánulás megjelenésének és eltűnésének.” Hallotta az Úrtól ennek részletes magyarázatát, s azt is megtanulta, hogy bár Kṛṣṇa a forrása minden teremtésnek és megsemmisülésnek, mégis fölöttük áll. Ahogyan azt az Úr a kilencedik fejezetben elmondta, Ő mindent átható, de személyesen még sincs jelen mindenhol. Ez Kṛṣṇa felfoghatatlan fensége, amit most Arjuna saját bevallása szerint alaposan megértett.