29. VERS
samaṁ paśyan hi sarvatra
samavasthitam īśvaram
na hinasty ātmanātmānaṁ
tato yāti parāṁ gatim
samam – egyenlően; paśyan – látva; hi – bizony; sarvatra – mindenhol; samavasthitam – ugyanolyan helyzetűnek; īśvaram – a Felsőlelket; na – nem; hinasti – degradálja; ātmanā – az elme által; ātmānam – a lelket; tataḥ – azután; yāti – eléri; parām – a transzcendentális; gatim – célt.
Aki a Felsőlelket mindenhol, minden élőlényben egyformán látja, azt elméje nem húzza a mélybe, s így elérkezik a transzcendentális célhoz.
MAGYARÁZAT: Az élőlény az anyagi lét elfogadásával másmilyen helyzetbe került, mint amilyenben lelki létében volt. Ha azonban megérti, hogy a Legfelsőbb Paramātmāként mindenhol jelen van, azaz ha minden élőlényben látja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor pusztító mentalitása nem húzza a mélybe, hanem fokozatosan halad a lelki világ felé. Az elme általában az érzékek kielégítéséhez ragaszkodik, de ha a Felsőlélekre irányítjuk, akkor fejlődhetünk a lélekről szóló tudomány terén.