8. VERS
śarīraṁ yad avāpnoti
yac cāpy utkrāmatīśvaraḥ
gṛhītvaitāni saṁyāti
vāyur gandhān ivāśayāt
śarīram – a testet; yat – ahogy; avāpnoti – kapja; yat – ahogy; ca api – is; utkrāmati – feladja; īśvaraḥ – a test ura; gṛhītvā – felvéve; etāni – mindezeket; saṁyāti – elmegy; vāyuḥ – a levegő; gandhān – az illatokat; iva – mint; āśayāt – a forrásuktól.
Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy viszi egyik testből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot. Felvesz egy testet, majd kilép belőle, hogy egy újat öltsön magára.
MAGYARÁZAT: Ez a vers īśvarának, vagyis saját teste irányítójának nevezi az élőlényt, aki kívánsága szerint kerülhet magasabb illetve alacsonyabb rendű testbe. Az élőlény parányi függetlenséggel rendelkezik. Testének cseréje rajta múlik, s halálakor a saját maga teremtette tudata határozza meg a következő testét. Ha a macska vagy a kutya tudatához hasonlóra alakította tudatát, akkor elkerülhetetlenül macska- vagy kutyatestbe kerül. Ha azonban tudatát az isteni tulajdonságokra rögzítette, akkor félistenként fog megszületni, s ha Kṛṣṇa-tudatú, akkor a lelki világba, Kṛṣṇalokára jut, ahol Kṛṣṇa társaságában lehet. Az a felfogás, hogy a test megsemmisülése után mindennek vége, helytelen. Az egyéni lélek egyik testből a másikba vándorol, s jelenlegi teste és tettei alapozzák meg a következő testét. Az ember a karma szerint kapja a különféle testeket, melyeket egy idő után el kell hagynia. E vers szerint a következő testet a finomfizikai test fejleszti ki, amely a következő test felfogását hordozza magában. Az egyik testből a másikba vándorlást és a testi létben folytatott küzdelmet karṣatinak, létért vívott harcnak nevezik.