18. VERS
ahaṅkāraṁ balaṁ darpaṁ
kāmaṁ krodhaṁ ca saṁśritāḥ
mām ātma-para-deheṣu
pradviṣanto ’bhyasūyakāḥ
ahaṅkāram – hamis egónál; balam – erőnél; darpam – büszkeségnél; kāmam – kéjvágynál; krodham – dühnél; ca – is; saṁśritāḥ – menedéket keresők; mām – Engem; ātma – a saját; para – és a mások; deheṣu – testében; pradviṣantaḥ – gyalázók; abhyasūyakāḥ – irigyek.
A démonok a hamis egótól, az erőtől, a büszkeségtől, a kéjvágytól és a dühtől megtévesztve irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki az ő testükben és mások testében egyaránt jelen van, és gyalázzák az igazi vallást.
MAGYARÁZAT: A démonikus ember mindig ellenzi Isten felsőbbségét, így aztán nem akar hinni az írásokban. Irigy nemcsak a szentírásokra, de az Istenség Legfelsőbb Személyiségének létére is. Ez áltekintélyének, összeharácsolt vagyonának és erejének a következménye. Nem tudja, hogy élete előkészület a következőre, így saját maga és mások rosszakarójává válik. Erőszakos mások testével és a sajátjával is. Nem rendelkezik igazi tudással, ezért mit sem törődik azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb irányító. Irigy az írásokra és az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, ezért hamis érvekkel Isten nemlétét hirdeti, s megtagadja a szentírások felsőbbségét. Minden tettében függetlennek és hatalmasnak képzeli magát. Úgy véli, mindent megtehet, senki sem állhat az útjába, hiszen senki sem vetekedhet vele erőben, hatalomban és vagyonban. Ha pedig feltűnik egy ellenség, aki esetleg akadályozhatja őt az egyre nagyobb érzéki élvezetben, azonnal elkezdi tervezgetni, hogyan távolíthatná el ügyesen az útból.