9. VERS
etāṁ dṛṣṭim avaṣṭabhya
naṣṭātmāno ’lpa-buddhayaḥ
prabhavanty ugra-karmāṇaḥ
kṣayāya jagato ’hitāḥ
etām – ezt; dṛṣṭim – a látást; avaṣṭabhya – elfogadva; naṣṭa – elvesztve; ātmānaḥ – magukat; alpa-buddhayaḥ – a kevésbé értelmesek; prabhavanti – virágoznak; ugra-karmāṇaḥ – szörnyű tetteket végrehajtva; kṣayāya – rombolására; jagataḥ – a világnak; ahitāḥ – káros.
Efféle végkövetkeztetésekre jutva az önmagukból kifordult, csekély értelemmel megáldott, démoni emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe fognak, hogy elpusztítsák a világot.
MAGYARÁZAT: A démonok tetteikkel pusztulásba fogják dönteni a világot. Az Úr itt kijelenti róluk, hogy kevés az intelligenciájuk. Az Istenről mit sem tudó materialisták úgy vélik, hogy fejlődnek, holott a Bhagavad-gītā szerint ostobák, s teljesen elvesztették a józan eszüket. Arra törekszenek, hogy a lehető legnagyobb élvezethez jussanak ebben az anyagi világban, s ezért mindig újabb és újabb módszereket találnak ki az érzékkielégítésre. Ezekre a materialista találmányokra úgy tekintenek, mint az emberi civilizáció fejlődésének vívmányaira, holott valójában csak azt eredményezik, hogy az emberek egyre erőszakosabbak, egyre kegyetlenebbek lesznek az állatokhoz és egymáshoz is. Nem tudják, hogyan kell viselkedni embertársaikkal. A démonikus emberek egyik fő jellemzője, hogy lemészárolják az állatokat. A világ ellenségei ők, mert végül fel fognak találni valamit, ami mindenkit elpusztít. Ez a vers burkoltan utal az atomfegyverekre is, amikre oly büszke a mai világ. Bármelyik pillanatban kitörhet a háború, és akkor ezek az atomfegyverek szörnyű pusztítást okozhatnak. Mint ahogy ez a vers is jelzi, az efféle találmányok csupán a világ romba döntését szolgálják. Megjelenésük az emberi társadalomban az istentelenségnek köszönhető, s nem hoznak békét és boldogságot a világra.