18. VERS
satkāra-māna-pūjārthaṁ
tapo dambhena caiva yat
kriyate tad iha proktaṁ
rājasaṁ calam adhruvam
sat-kāra – tisztelet; māna – megbecsülés; pūjā – és imádat; artham – kedvéért; tapaḥ – önfegyelmezés; dambhena – büszkeséggel; ca – is; eva – bizony; yat – ami; kriyate – végzett; tat – az; iha – ebben a világban; proktam – mondják; rājasam – a szenvedély minőségében; calam – csapongó; adhruvam – ideiglenes.
A büszkeségből, a tisztelet, megbecsülés és imádat érdekében végzett önfegyelmezés a szenvedély kötőerejéhez tartozik, és se nem szilárd, se nem állandó.
MAGYARÁZAT: Vannak emberek, akik azért vállalják a lemondást és az önmegtartóztatást, hogy felhívják magukra a figyelmet, s így megbecsülésben, tiszteletben és imádatban legyen részük. A szenvedély kötőerejének hatása alatt álló ember arra törekszik, hogy alattvalói imádják őt, megmossák a lábát, és felajánlják neki a vagyonukat. Ezt a hamis elismerést, amit valaki az önfegyelmezés által vív ki, a szenvedély kötőerejébe tartozónak tekintik, s eredménye ideiglenes: eltarthat egy ideig, de nem örökkévaló.