20. VERS
sarva-bhūteṣu yenaikaṁ
bhāvam avyayam īkṣate
avibhaktaṁ vibhakteṣu
taj jñānaṁ viddhi sāttvikam
sarva-bhūteṣu – minden élőlényben; yena – ami által; ekam – egy; bhāvam – helyzetet; avyayam – elpusztíthatatlant; īkṣate – lát; avibhaktam – osztatlant; vibhakteṣu – a számtalan felosztottban; tat – azt; jñānam – a tudást; viddhi – tudd; sāttvikam – a jóság kötőerejében lévőnek.
Tudd, hogy a jóság kötőerejébe az a tudás tartozik, ami által az ember minden élőlényben az egy, osztatlan lelki természetet látja, annak ellenére, hogy az élőlények számtalan formára felosztva jelennek meg.
MAGYARÁZAT: Aki ugyanazt a lelket látja mindenkiben, legyen az félisten, ember, állat, vízi lény vagy növény, az a jóság kötőerejébe tartozó tudással rendelkezik. A lélek minden egyes élőlényben ugyanolyan, annak ellenére, hogy előző tetteik szerint más és más testet kaptak. A hetedik fejezet megmagyarázta, hogy a testekben megnyilvánuló életerő a Legfelsőbb Úr felsőbb természetének köszönhető. Az ember látásmódja akkor tartozik a jóság minőségébe, amikor minden testben ezt a felsőbb természetet, ezt az életerőt látja. Habár az anyagi test mulandó, az életerő elpusztíthatatlan. Különbségeket csupán a testi síkon tapasztalunk: a feltételekhez kötött életben sokféle létforma létezik, ezért az életerő felosztottnak tűnik. Ez a személytelen ismeret az önmegvalósítás egyik aspektusa.