59. VERS
viṣayā vinivartante
nirāhārasya dehinaḥ
rasa-varjaṁ raso ’py asya
paraṁ dṛṣṭvā nivartate
viṣayāḥ – az érzékkielégítés tárgyaitól; vinivartante – tiltásokkal; nirāhārasya – való tartózkodást gyakorolva; dehinaḥ – a megtestesült számára; rasa-varjam – az élvezet utáni vággyal felhagyva; rasaḥ – az élvezet érzése; api – noha ott van; asya – övé; param – sokkal magasabb rendű dolgokat; dṛṣṭvā – tapasztalva; nivartate – eláll tőle.
A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktől, de az érzékek tárgyai utáni vágya megmarad. Tudata azonban rendíthetetlen, mert egy magasabb rendű ízt tapasztalva hagyott fel az érzéki élvezettel.
MAGYARÁZAT: Az érzéki élvezetektől lehetetlen elállni addig, míg valaki transzcendentális szintre nem kerül. Amikor az érzéki élvezetekről a szabályok és korlátozások betartásával mond le az ember, az olyan, mint amikor egy beteget eltiltanak bizonyos ételektől. Nincs ínyére e korlátozás, és a tiltott ételek iránti étvágyát sem veszíti el. Az érzékek valamilyen lelki folyamat – például a yama, niyama, āsana, prāṇāyāma, pratyāhāra, dhāraṇā, dhyāna stb. gyakorlatát magában foglaló aṣṭāṅga-yoga – segítségével történő visszatartása a nem túlságosan intelligens embereknek ajánlott, akik nem tudnak ennél jobbat. Ám aki a Kṛṣṇa-tudatban egyre fejlődve megízlelte a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa szépségét, annak az élettelen anyagi dolgok többé nem jelentenek élvezetet. A korlátozások ezért a kevésbé értelmes kezdők lelki fejlődését szolgálják, ám csak addig hasznosak, míg az emberben valóban fel nem ébred a vágy a Kṛṣṇa-tudatra. Ha valaki Kṛṣṇa-tudatú lesz, annak számára a közönséges dolgok egyszerre ízüket vesztik.