4. VERS
na karmaṇām anārambhān
naiṣkarmyaṁ puruṣo ’śnute
na ca sannyasanād eva
siddhiṁ samadhigacchati
na – nem; karmaṇām – az előírt kötelességeknek; anārambhāt – végre nem hajtásával; naiṣkarmyam – megszabadulást a visszahatástól; puruṣaḥ – az ember; aśnute – eléri; na – sem; ca – is; sannyasanāt – lemondással; eva – csupán; siddhim – sikert; samadhigacchati – eléri.
Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a tettektől, s pusztán lemondással sem érhet el tökéletességet.
MAGYARÁZAT: A lemondott élet rendjébe akkor léphet az ember, ha előírt kötelességei teljesítése következtében megtisztult. Az előírt kötelességek célja az, hogy megtisztítsák a materialista emberek szívét. Senki sem érhet el sikert azzal, hogy egyszerre csak belép az élet negyedik rendjébe (a sannyāsába), anélkül hogy előtte megtisztult volna. Az empirikus filozófusok szerint csupán a sannyāsa elfogadásával, vagyis a gyümölcsöző cselekedetektől tartózkodva az ember azon nyomban egyenlővé válik Nārāyaṇával. Az Úr Kṛṣṇa azonban nem szentesíti ezt az elvet. A szív megtisztítása nélkül a sannyāsa csupán zavart okoz a társadalomban. Másrészt azonban ha valaki az Úr transzcendentális szolgálatához lát, az Úr elfogadja fejlődését – legyen az bármilyen csekély –, még akkor is, ha előírt kötelességeit nem végzi el (buddhi-yoga). Sv-alpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt. Ha ennek az elvnek valaki a legkisebb mértékben eleget tesz, képes lesz arra, hogy a legnagyobb nehézséget is legyőzze.