20. VERS
na prahṛṣyet priyaṁ prāpya
nodvijet prāpya cāpriyam
sthira-buddhir asammūḍho
brahma-vid brahmaṇi sthitaḥ
na – sohasem; prahṛṣyet – örvendezik; priyam – a kellemeset; prāpya – elérve; na – nem; udvijet – izgatott lesz; prāpya – elérve; ca – is; apriyam – a kellemetlent; sthira-buddhiḥ – rendületlen értelmű; asammūḍhaḥ – nem zavarodott; brahma-vit – a Legfelsőbbet tökéletesen ismerő; brahmaṇi – a transzcendensben; sthitaḥ – van.
Aki nem örvendezik, ha valami kellemes éri, s nem búsul a kellemetlenen, kinek értelme rendületlen, akit semmi nem téveszt meg, s aki ismeri az Istenről szóló tudományt, az már a transzcendensben állapodott meg.
MAGYARÁZAT: Ez a vers az önmegvalósítást elért ember jellemzőit írja le. Az első jellemvonása az, hogy nem téveszti meg a hamis testi azonosítás, azaz nem gondolja, hogy igazi énje az anyagi test. Tökéletesen tisztában van vele, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének töredék része ő, s nem ez a test. Éppen ezért nem örül, ha megkap valamit, s nem bánkódik semmi olyan dolog elvesztése miatt, ami csak a testtel áll kapcsolatban. Az ilyen szilárd elmeállapotot hívják sthira-buddhinak, vagyis rendíthetetlen értelemnek. Őt tehát sohasem téveszti meg az a felfogás, mely szerint a durvafizikai test egyenlő a lélekkel. Nem fogadja el, hogy a test örökkévaló, és nem tagadja meg a lélek létezését. Ez a tudás olyan helyzetbe emeli, amelyben tökéletes ismerettel rendelkezik az Abszolút Igazság – azaz a Brahman, a Paramātmā és Bhagavān – tudományáról. Ily módon tökéletesen ismeri saját eredeti helyzetét, s nem próbál tévesen minden tekintetben eggyé válni a Legfelsőbbel. Ezt hívják a Brahman-szint elérésének, vagyis önmegvalósításnak, s ez a szilárd tudat a Kṛṣṇa-tudat.