10. VERS
mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ
sūyate sa-carācaram
hetunānena kaunteya
jagad viparivartate
mayā – az Én; adhyakṣeṇa – felügyeletem által; prakṛtiḥ – az anyagi természet; sūyate – megnyilvánul; sa – mindkettő; cara-acaram – a mozgó és a mozdulatlan; hetunā – ebből a célból; anena – ez; kaunteya – ó, Kuntī fia; jagat – a kozmikus megnyilvánulás; viparivartate – működik.
Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvénye alapján újra és újra megteremtődik és megsemmisül ez a megnyilvánulás.
MAGYARÁZAT: Ebből a versből kiderül, hogy noha a Legfelsőbb Úr távol áll az anyagi világ tetteitől, mindig Ő marad a legfelsőbb irányító. A Legfelsőbb Úr a legfelsőbb akarat, s Ő áll az anyagi megnyilvánulás hátterében, de az irányítást az anyagi természet végzi. Kṛṣṇa azt is mondja a Bhagavad-gītāban, hogy a különféle fajokban és formákban megjelenő élőlényeknek „Én vagyok az atyjuk”. Ahogyan az apa az anyaméhbe juttatja magját, hogy a gyermek megfoganjon, a Legfelsőbb Úr csupán pillantása által valamennyi élőlényt az anyagi természet méhébe juttatja, megtermékenyítve azt. Az élőlények korábbi vágyaik és tetteik alapján a különféle fajok különféle formáit öltik magukra. A Legfelsőbb Úr pillantásának hatására születnek meg, testet mégis korábbi vágyaik és tetteik szerint kapnak. Az Úr tehát nem áll közvetlen kapcsolatban az anyagi teremtéssel. Csupán rápillant az anyagi természetre, ezzel működésre készteti, ezáltal pedig egyszerre létrejön minden. A Legfelsőbb Úr kétségtelenül cselekszik, mivel rápillant az anyagi természetre, de nincs közvetlen kapcsolata az anyagi világ megnyilvánulásával. A smṛti ezzel kapcsolatban az alábbi példát hozza fel: egy illatos virághoz hajolva az illat eléri az ember szaglóérzékét, noha a szaglásnak és a virágnak nincs kapcsolata egymással. Ehhez hasonló viszony létezik az anyagi világ és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között. Az Úrnak valójában semmi kapcsolata nincs az anyagi világgal, mégis – pillantása és akarata által – Ő teremti meg azt. Egyszóval tehát az anyagi természet semmire sem képes az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felügyelete nélkül, Ő azonban távol áll minden anyagi tettől.