17. VERS
pitāham asya jagato
mātā dhātā pitāmahaḥ
vedyaṁ pavitram oṁ-kāra
ṛk sāma yajur eva ca
pitā – az atya; aham – Én; asya – ennek; jagataḥ – az univerzumnak; mātā – az anya; dhātā – a fenntartó; pitāmahaḥ – a nagyatya; vedyam – az, amit ismerni kell; pavitram – az, ami megtisztít; oṁ-kāraḥ – az oṁ szótag; ṛk – a Ṛg-veda; sāma – a Sāma-veda; yajuḥ – a Yajur-veda; eva – bizony; ca – és.
Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az ősatya. Én vagyok a tudás tárgya, Én vagyok az, ami megtisztít, és Én vagyok az oṁ szótag. A Ṛg-, a Sāma- és a Yajur-veda szintén Én vagyok.
MAGYARÁZAT: Az egész kozmikus megnyilvánulás, mozdulatlan és mozgó lényeivel együtt, Kṛṣṇa energiájának különféle tevékenységei által nyilvánul meg. Az anyagi létben különböző kapcsolatokat teremtünk a különféle élőlényekkel, akik nem mások, mint Kṛṣṇa határenergiái. A prakṛti befolyása alatt apánknak, anyánknak, nagyatyánknak, teremtőnknek stb. hisszük őket, valójában azonban csupán Kṛṣṇa szerves részei. Ily módon ezek az élőlények, akik apánknak, anyánknak stb. tűnnek, nem mások, mint Kṛṣṇa. Ebben a versben a dhātā szó „teremtőt” jelent. Nemcsak anyánk és apánk szerves része Kṛṣṇának, de a teremtő, a nagyanya, a nagyapa stb. is Kṛṣṇa. Tulajdonképpen minden élőlény Kṛṣṇa, mert mindenki az Ő szerves része. Éppen ezért valamennyi Véda egyedül Kṛṣṇát tartja végső céljának. A bennük ismertetett különféle tudományágak mind Kṛṣṇa megismeréséhez segítik hozzá az embert. Különösen az a téma tekinthető Kṛṣṇának, ami segít bennünket, hogy felélesszük eredeti természetünket. A védikus elvek megértésére törekvő élőlény ugyanígy Kṛṣṇa szerves része, tehát szintén Kṛṣṇa. A valamennyi védikus mantrában előforduló oṁ szó, a praṇava egy transzcendentális hangvibráció, és szintén Kṛṣṇa. A négy Véda (Sāma, Yajur, Ṛg és Atharva) himnuszaiban nagyon gyakori a praṇava vagy más néven oṁkāra, ezért ez is Kṛṣṇának tekinthető.