18. VERS
gatir bhartā prabhuḥ sākṣī
nivāsaḥ śaraṇaṁ suhṛt
prabhavaḥ pralayaḥ sthānaṁ
nidhānaṁ bījam avyayam
gatiḥ – cél; bhartā – ellátó; prabhuḥ – Úr; sākṣī – tanú; nivāsaḥ – hajlék; śaraṇam – menedék; su-hṛt – legbensőségesebb barát; prabhavaḥ – teremtés; pralayaḥ – megsemmisülés; sthānam – alap; nidhānam – nyugvóhely; bījam – mag; avyayam – elpusztíthatatlan.
Én vagyok a cél, az ellátó, az Úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a megsemmisülés, mindennek az alapja, a nyugvóhely és az örök mag.
MAGYARÁZAT: A gati célállomást jelent, ahová el szeretnénk jutni. A végső cél azonban Kṛṣṇa, noha az emberek nem tudják ezt. Aki nem ismeri Kṛṣṇát, az tévúton jár, és látszólagos haladása vagy nagyon jelentéktelen, vagy csupán képzelődés. Sokan a különféle félisteneket tekintik céljuknak, s a megfelelő gyakorlat szigorú végrehajtásával el is jutnak a félistenek bolygóira – Candralokára, Sūryalokára, Indralokára, Maharlokára és így tovább. Ezek a lokák, vagyis bolygók azonban mind Kṛṣṇa teremtései, ezért egyidejűleg tekinthetők Kṛṣṇának is, meg nem is. Mint Kṛṣṇa energiájának megnyilvánulásai, ezek a bolygók is egy bizonyos értelemben Kṛṣṇa, de valójában elérésük csupán egy lépést jelent a Kṛṣṇa eléréséhez vezető úton. Ha Kṛṣṇa különféle energiái felé haladunk, azáltal közvetve Kṛṣṇa felé haladunk. Hozzá azonban közvetlenül kell mennünk, mert ezzel időt és energiát takarítunk meg. Miért választanánk például a lépcsőt, hogy feljussunk a legfelső emeletre, ha lift is van? Minden Kṛṣṇa energiáján nyugszik, ezért az Ő oltalma nélkül semmi sem létezhet. Kṛṣṇa a legfelsőbb uralkodó, mert minden az Ő tulajdonát képezi, s minden az Ő energiáján nyugszik. Ő a végső tanú is, mert mindenki szívében jelen van. Otthonaink, hazánk, bolygónk, melyen élünk, szintén Kṛṣṇa. Ő a végső, oltalmat nyújtó cél, ezért az embernek Nála kell menedéket keresnie, hogy védelmét élvezhesse, s megszabadulhasson a szenvedéstől. Bármikor van szükségünk védelemre, tudnunk kell, hogy azt csakis egy élő erő nyújthatja. Kṛṣṇa a legfelsőbb élőlény. Ő létünk forrása, Legfelsőbb Atyánk, ezért Nála senki sem lehet jobb barát vagy őszintébb jóakaró. Kṛṣṇa a teremtés eredeti forrása, és a megsemmisülés után minden létező végső nyugvóhelye. Ő tehát minden ok örökkévaló oka.