19. VERS
sa ghoṣo dhārtarāṣṭrāṇāṁ
hṛdayāni vyadārayat
nabhaś ca pṛthivīṁ caiva
tumulo ’bhyanunādayan
saḥ – az; ghoṣaḥ – hang; dhārtarāṣṭrāṇām – Dhṛtarāṣṭra fiainak; hṛdayāni – szíveit; vyadārayat – megremegtette; nabhaḥ – az ég; ca – szintén; pṛthivīm – a föld felszíne; ca – is; eva – bizony; tumulaḥ – rettentő hangú; abhyanunādayan – visszhangozva.
A különböző kagylókürtök rettentő hangja betöltötte az eget és a földet, s megremegtette Dhṛtarāṣṭra fiainak szívét.
MAGYARÁZAT: Amikor Bhīṣma és a többiek Duryodhana oldalán megfújták kagylókürtjeiket, a Pāṇḍavák szívét ez egyáltalán nem rendítette meg – sehol sem olvashatunk arról, hogy így történt volna. Ebben a versben viszont az áll, hogy a Pāṇḍavák kagylókürtjeinek hangja megremegtette Dhṛtarāṣṭra fiainak szívét. Ez annak volt köszönhető, hogy a Pāṇḍavák az Úr Kṛṣṇába vetették minden bizalmukat. Aki a Legfelsőbb Úrnál keres oltalmat, annak még a legnagyobb veszély közepette sincs oka a félelemre.