44. VERS
aho bata mahat pāpaṁ
kartuṁ vyavasitā vayam
yad rājya-sukha-lobhena
hantuṁ sva-janam udyatāḥ
aho – ó, jaj; bata – milyen különös; mahat – hatalmas; pāpam – bűnt; kartum – cselekedni; vyavasitāḥ – elhatároztuk; vayam – mi; yat – mert; rājya-sukha-lobhena – mohón vágyva a királyi boldogságra; hantum – ölni; sva-janam – rokonokat; udyatāḥ – megpróbálva.
Ó, jaj, mily különös, hogy súlyos bűnök elkövetésére készülünk! A királyi gyönyörök élvezetére vágyva saját rokonainkat akarjuk elpusztítani.
MAGYARÁZAT: Az önző érdekektől vezérelt emberek olyan bűnök elkövetésére is képesek, mint saját fivérük, apjuk vagy anyjuk meggyilkolása. A világtörténelemben bőven találunk példát erre. Arjuna, az Úr jámbor bhaktája azonban sohasem feledkezik meg az erkölcsi törvényekről, s vigyáz arra, hogy ne kövessen el ilyen bűnt.