10 – 11. VERS
aneka-vaktra-nayanam
anekādbhuta-darśanam
aneka-divyābharaṇaṁ
divyānekodyatāyudham
divya-mālyāmbara-dharaṁ
divya-gandhānulepanam
sarvāścarya-mayaṁ devam
anantaṁ viśvato-mukham
aneka – különféle; vaktra – szájak; nayanam – szemek; aneka – különféle; adbhuta – csodálatos; darśanam – látvány; aneka – sok; divya – isteni; ābharaṇam – ékességek; divya – isteni; aneka – különféle; udyata – felemelt; āyudham – fegyverek; divya – isteni; mālya – virágfüzéreket; ambara – öltözékeket; dharam – viselő; divya – isteni; gandha – illatokkal; anulepanam – bekent; sarva – minden; āścarya-mayam – csodálatos; devam – fénylő; anantam – végtelen; viśvataḥ-mukham – mindent átható.
Arjuna a kozmikus formában végtelen sok szájat, végtelen sok szemet és végtelen sok csodálatos látomást pillantott meg. A formát számtalan mennyei ékesség díszítette, s isteni fegyvereit a magasba tartotta. Isteni virágfüzéreket és ruhákat viselt, teste balzsamoktól illatozott. Az egész csodálatos, ragyogó, végtelen és mindenhová kiterjedő volt.
MAGYARÁZAT: E két versben a sok szó gyakori használata arra utal, hogy Arjuna végtelen sok kezet, szájat, lábat és más megnyilvánulást látott. Az egész univerzumba kiterjedtek, ám Arjuna az Úr kegyéből egy helyről láthatta mindezt. Ezt egyedül Kṛṣṇa felfoghatatlan hatalmának köszönhette.