15. VERS
yasmān nodvijate loko
lokān nodvijate ca yaḥ
harṣāmarṣa-bhayodvegair
mukto yaḥ sa ca me priyaḥ
yasmāt – aki miatt; na – sohasem; udvijate – zavartak; lokaḥ – emberek; lokāt – emberek miatt; na – sohasem; udvijate – zavart; ca – is; yaḥ – aki; harṣa – örömtől; amarṣa – szomorúságtól; bhaya – félelemtől; udvegaiḥ – és aggodalomtól; muktaḥ – mentes; yaḥ – aki; saḥ – bárki; ca – is; me – Nekem; priyaḥ – nagyon kedves.
Aki nem okoz gondot senkinek sem, akit senki nem zavar, s aki boldogságban és boldogtalanságban, félelemben és aggodalomban egyaránt rendíthetetlen – az nagyon kedves Nekem.
MAGYARÁZAT: Ez a vers folytatja a bhakta tulajdonságainak leírását. A bhakta senkinek sem okoz nehézséget, aggodalmat, félelmet vagy elégedetlenséget. Mivel kedves mindenkihez, sohasem cselekszik úgy, hogy az másoknak aggodalmat okozzon, és soha nem zaklatja fel, ha mások akarnak neki bajt okozni. Az Úr kegyéből hozzászokott, hogy semmilyen külső kellemetlenség ne zavarja meg. A bhakta állandóan elmélyed a Kṛṣṇa-tudatban és az odaadó szolgálatban, éppen ezért az anyagi körülmények nem befolyásolhatják. A materialista általában nagyon boldog, ha hozzájut valamihez, amivel elégedetté teheti az érzékeit és a testét, de azonnal féltékeny és irigy lesz, ha látja, hogy mások olyan érzéki élvezetben részesülnek, amiben ő nem. Ellenségei bosszújától tartva félelemben él, ha pedig képtelen sikerrel végrehajtani valamit, akkor teljesen elcsügged. A bhakta, aki transzcendentálisan fölötte áll minden ilyen zavaró körülménynek, nagyon kedves az Úr Kṛṣṇának.