24. VERS
ya evaṁ vetti puruṣaṁ
prakṛtiṁ ca guṇaiḥ saha
sarvathā vartamāno ’pi
na sa bhūyo ’bhijāyate
yaḥ – aki; evam – ily módon; vetti – megérti; puruṣam – az élőlényt; prakṛtim – az anyagi természetet; ca – és; guṇaiḥ – az anyagi természet kötőerőivel; saha – együtt; sarvathā – bármilyen; vartamānaḥ – helyzetben; api – is; na – soha; saḥ – ő; bhūyaḥ – ismét; abhijāyate – megszületik.
Aki megérti ezt az anyagi természetről, az élőlényről és a természet kötőerőinek kölcsönhatásairól szóló filozófiát, az biztosan felszabadul, s bármilyen helyzetben is van jelenleg, nem kell újra megszületnie e világban.
MAGYARÁZAT: Ha az ember világosan megérti, mit jelent az anyagi természet, a Felsőlélek, az egyéni lélek és a közöttük lévő kapcsolat, lehetővé válik számára, hogy felszabaduljon, visszatérjen a lelki világba, s többé ne kelljen újra az anyagi természetbe kerülnie. Ez a tudás eredménye, célja pedig az, hogy világosan megértsük: az élőlény véletlenül került az anyagi létbe. A felette álló hiteles tekintélyek, a szent életű emberek és a lelki tanítómester társaságában arra kell törekednie, hogy felismerje helyzetét, majd az Istenség Személyisége által elmondott Bhagavad-gītāt megértve lelki tudatúvá, azaz Kṛṣṇa-tudatúvá kell válnia. Ezek után biztos, hogy sohasem kell többé visszatérnie az anyagi létbe, hanem eljut a lelki világba, ahol örök, tudással és boldogsággal teli élet vár rá.