18. VERS
yasmāt kṣaram atīto ’ham
akṣarād api cottamaḥ
ato ’smi loke vede ca
prathitaḥ puruṣottamaḥ
yasmāt – mivel; kṣaram – az esendőhöz képest; atītaḥ – transzcendentális; aham – Én vagyok; akṣarāt – túl a tévedhetetlenen; api – is; ca – és; uttamaḥ – a legjobb; ataḥ – ezért; asmi – vagyok; loke – a világban; vede – a védikus irodalomban; ca – és; prathitaḥ – ünnepelt; puruṣa-uttamaḥ – a Legfelsőbb Személyiségként.
Transzcendentális vagyok, túl az esendőn és a tévedhetetlenen, s Én vagyok a leghatalmasabb, ezért a Legfelsőbb Személyként ünnepel Engem a világ és magasztalnak a Védák.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát senki sem múlhatja felül, sem a feltételekhez kötött, sem a felszabadult lelkek, így tehát Ő minden személyiség közül a legnagyobb. Ebből a versből kiderül, hogy az élőlények és az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyaránt egyének. Kettőjük között az a különbség, hogy az élőlény sem feltételekhez kötött, sem felszabadult állapotában nem tudja mennyiség tekintetében felülmúlni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felfoghatatlan képességeit. Aki azt gondolja, hogy a Legfelsőbb Úr és az élőlények egy szinten állnak, vagy hogy minden tekintetben egyenlőek, az téved. Kettőjük esetében mindig felsőbbrendűségről illetve alárendeltségről kell beszélni. Az uttama szó nagyon fontos. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét senki sem szárnyalhatja túl.
A loke szó jelentése: „a pauruṣa āgamában (a smṛti írásokban)”. A Nirukti értelmező szótár megerősíti: lokyate vedārtho 'nena. „A Védák célját a smṛti írások magyarázzák meg.”
A Védák a Legfelsőbb Úrról helyhez kötött aspektusában, Paramātmāként is írnak. Az alábbi vers szintén a Védákból származik (Chāndogya-upaniṣad 8.12.3): tāvad eṣa samprasādo 'smāc charīrāt samutthāya paraṁ jyoti-rūpaṁ sampadya svena rūpeṇābhiniṣpadyate sa uttamaḥ puruṣaḥ. „A testet elhagyó Felsőlélek a személytelen brahmajyotiba hatol, majd saját formájában megtartja lelki azonosságát. Ezt a Legfelsőbbet hívják a Legfelsőbb Személyiségnek.” Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Személy megnyilvánítja és szétosztja lelki sugárzását, amely a végső ragyogás. A Legfelsőbb Személy helyhez kötött aspektusát hívják Paramātmānak. Ő száll alá Satyavatī és Parāśara fiaként, Vyāsadevaként, hogy megmagyarázza a védikus tudományt.