13 – 15. VERS
idam adya mayā labdham
imaṁ prāpsye manoratham
idam astīdam api me
bhaviṣyati punar dhanam
asau mayā hataḥ śatrur
haniṣye cāparān api
īśvaro ’ham ahaṁ bhogī
siddho ’haṁ balavān sukhī
āḍhyo ’bhijanavān asmi
ko ’nyo ’sti sadṛśo mayā
yakṣye dāsyāmi modiṣya
ity ajñāna-vimohitāḥ
idam – ezt; adya – ma; mayā – általam; labdham – nyert; imam – ezt; prāpsye – el fogom nyerni; manaḥ-ratham – vágyaim szerint; idam – ez; asti – van; idam – ez; api – szintén; me – enyém; bhaviṣyati – a jövőben lesz; punaḥ – ismét; dhanam – vagyon; asau – az; mayā – általam; hataḥ – megölt; śatruḥ – ellenség; haniṣye – meg fogok ölni; ca – szintén; aparān – másokat; api – bizony; īśvaraḥ – az úr; aham – én vagyok; aham – én vagyok; bhogī – az élvező; siddhaḥ – tökéletes; aham – vagyok; bala-vān – hatalmas; sukhī – boldog; āḍhyaḥ – gazdag; abhijana-vān – előkelő rokonságú; asmi – én vagyok; kaḥ – kik; anyaḥ – mások; asti – vannak; sadṛśaḥ – hasonlóak; mayā – hozzám; yakṣye – áldozni fogok; dāsyāmi – adományozni fogok; modiṣye – örülni fogok; iti – ily módon; ajñāna – a tudatlanság által; vimohitāḥ – megtévesztettek.
A démonikus ember így gondolkodik: „Most ennyi vagyonom van, s a terveim szerint ez gyarapodni fog. Oly sok minden az enyém, s a jövőben még több kincsem lesz. Volt egy ellenségem, de már megöltem, és előbb vagy utóbb a többivel is elbánok majd. Én vagyok mindennek az ura, mindennek az élvezője, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a leggazdagabb, és előkelő rokonok vesznek körül. Senki sem olyan hatalmas és boldog, mint én. Áldozatokat hajtok majd végre, egy kicsit adományozni is fogok, s így élvezem majd az életet.” Ily módon téveszti meg őt a tudatlanság.