24. VERS
tasmād oṁ ity udāhṛtya
yajña-dāna-tapaḥ-kriyāḥ
pravartante vidhānoktāḥ
satataṁ brahma-vādinām
tasmāt – ezért; oṁ – az oṁmal kezdve; iti – így; udāhṛtya – jelezve; yajña – áldozat; dāna – adomány; tapaḥ – és lemondás; kriyāḥ – cselekedetei; pravartante – kezdődnek; vidhāna-uktāḥ – az írások szabályai szerint; satatam – mindig; brahma-vādinām – a transzcendentalistáknak.
Ezért a transzcendentalisták, akik az írások szabályai szerint mutatnak be áldozatokat, adományoznak és vezekelnek, a Legfelsőbb elérése érdekében először mindig az oṁ szót ejtik ki.
MAGYARÁZAT: Oṁ tad viṣṇoḥ paramaṁ padam (Ṛg-veda 1.22.20). Az odaadás legfelső szintjét Viṣṇu lótuszlába jelenti. Ha az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért végez mindent, akkor kétségtelen, hogy minden tettében tökéletességet ér el.