26 – 27. VERS
sad-bhāve sādhu-bhāve ca
sad ity etat prayujyate
praśaste karmaṇi tathā
sac-chabdaḥ pārtha yujyate
yajñe tapasi dāne ca
sthitiḥ sad iti cocyate
karma caiva tad-arthīyaṁ
sad ity evābhidhīyate
sat-bhāve – a Legfelsőbb természete szerint; sādhu-bhāve – a bhakta természete szerint; ca – is; sat – a sat szó; iti – ily módon; etat – ez; prayujyate – használva; praśaste – hiteles; karmaṇi – tettekben; tathā – szintén; sat-śabdaḥ – a sat hang; pārtha – ó, Pṛthā fia; yujyate – használva; yajñe – áldozatban; tapasi – vezekléskor; dāne – adományozáskor; ca – is; sthitiḥ – a helyzet; sat – a Legfelsőbb; iti – ily módon; ca – és; ucyate – kiejtve; karma – tett; ca – szintén; eva – bizony; tat – azért; arthīyam – a célért; sat – a Legfelsőbb; iti – így; eva – bizony; abhidhīyate – rá utalnak.
Az odaadó áldozat célja az Abszolút Igazság, amelyet a „sat” szó jelöl. Ó, Pṛthā fia, az ilyen áldozat bemutatóját és a Legfelsőbb Személy örömére végzett, az abszolút természetnek megfelelő áldozatot, lemondást és adományozást szintén „sat”-nak nevezik.
MAGYARÁZAT: A praśaste karmaṇi szavak – melyeknek jelentése: „előírt kötelességek” – arra utalnak, hogy a védikus irodalom számtalan tisztító folyamatot ír elő, a fogantatástól kezdve egészen életünk végéig. Ezek a tisztító folyamatok az élőlény végső felszabadulását segítik elő. Az írások azt javasolják, hogy minden ilyen cselekedet közben zengjük az oṁ tat sat szavakat. A sad-bhāve és sādhu-bhave szavak a transzcendentális helyzetet jelölik. A Kṛṣṇa-tudatú cselekvést sattvának hívják, aki pedig teljesen tudatosan végzi a Kṛṣṇa-tudatú tetteket, azt sādhunak nevezik. A Śrīmad-Bhāgavatam (3.25.25) elmondja, hogy a transzcendentális témák a bhakták társaságában válnak érthetővé, s erre a satāṁ prasaṅgāt szavakat használja. Megfelelő társaság hiányában az ember nem tehet szert transzcendentális tudásra. Ha valaki avatásban részesít egy tanítványt, vagy a szentelt zsinórt adományozza neki, szintén az oṁ tat sat szavakat ejti ki. Ehhez hasonlóan minden yajña bemutatásának célja a Legfelsőbb, az oṁ tat sat. A tad-arthīyam szó másik jelentése: szolgálni mindazt, ami a Legfelsőbbet képviseli, s ebbe beletartozik az is, hogy főzünk az Úr templomában, segítünk, amiben kell, valamint minden más olyan cselekedet, ami az Úr dicsőségének terjesztését szolgálja. E legfelsőbb rendű oṁ tat sat szavakat számtalan módon használják, hogy minden tettet tökéletessé és mindent teljessé tegyenek.