5. VERS
yajña-dāna-tapaḥ-karma
na tyājyaṁ kāryam eva tat
yajño dānaṁ tapaś caiva
pāvanāni manīṣiṇām
yajña – az áldozat; dāna – az adományozás; tapaḥ – és a vezeklés; karma – tettei; na – sohasem; tyājyam –feladandóak; kāryam – végzendőek; eva – bizony; tat – az; yajñaḥ – az áldozat; dānam – az adományozás; tapaḥ – a vezeklés; ca – és; eva – bizony; pāvanāni – tisztítóak; manīṣiṇām – még a nagy lelkek számára is.
Az áldozás, adományozás és vezeklés tetteivel nem szabad felhagyni; mindig végre kell hajtani azokat, hiszen mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.
MAGYARÁZAT: A yogīknak az emberi társadalom fejlődése érdekében kell cselekedniük. Számos tisztító folyamat létezik, ami az embert a lelki élet felé vezeti. Ilyen áldozat például a házassági ceremónia, amit vivāha-yajñának hívnak. Ám szabad-e egy sannyāsīnak, aki a lemondott életrendben él, s már megvált minden családi kapcsolattól, másokat házasságra biztatnia? Az Úr e versben kimondja, hogy az emberek jólétét szolgáló áldozatoktól sohasem szabad megválni. A vivāha-yajña, a házassági szertartás az elme szabályozását szolgálja, hogy az megnyugodjon, és képes legyen a lelki fejlődésre. Ezért még a lemondott életrend tagjainak is bátorítaniuk kell az emberek többségét a vivāha-yajñāra. A sannyāsīnak sohasem szabad nőkkel kapcsolatot tartania, ám ez nem jelenti azt, hogy egy alsóbb életrendbeli fiatal férfi ne nősüljön meg a házassági ceremónia keretei között. Minden előírt áldozat célja a Legfelsőbb Úr elérése, ezért az alacsonyabb szinten nem szabad megválni ezektől. Hasonlóan, az adományozás célja a szív megtisztítása. Mint ahogy korábban már szó volt róla, ha az arra méltóaknak adományoz az ember, az elősegíti fejlődését a lelki életben.