64. VERS
sarva-guhyatamaṁ bhūyaḥ
śṛṇu me paramaṁ vacaḥ
iṣṭo ’si me dṛḍham iti
tato vakṣyāmi te hitam
sarva-guhya-tamam – a legtitkosabbat; bhūyaḥ – ismét; śṛṇu – halld; me – Tőlem; paramam – a legfőbbet; vacaḥ – utasítást; iṣṭaḥ asi – kedves vagy; me – Nekem; dṛḍham – nagyon; iti – így; tataḥ – ezért; vakṣyāmi – beszélek; te – a te; hitam – érdekedben.
Mivel nagyon kedves barátom vagy, elmondom neked legfőbb utasításomat, minden tudás legbizalmasabb részét. Halld hát Tőlem, mert a javadat szolgálja!
MAGYARÁZAT: Az Úr már megajándékozta Arjunát a titkos (a Brahmanról szóló) tudással, aztán a még titkosabb tudással (ami a szívben lakozó Felsőlélekről szól), most pedig a tudás legbizalmasabb részéről, az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtti teljes meghódolásról fog beszélni. A kilencedik fejezet végén azt mondta: man-manāḥ – „Gondolj mindig Rám!” Ugyanezt az utasítást ismétli itt el, kihangsúlyozva a Bhagavad-gītā tanításának lényegét. Ezt a közönséges ember képtelen felfogni, de aki igazán kedves Kṛṣṇának, vagyis Kṛṣṇa tiszta bhaktája, az megértheti. Ez az egész védikus irodalom leglényegesebb tanítása. Amit Kṛṣṇa ezzel kapcsolatban mond, az a tudás legfontosabb része, s nemcsak Arjunának, hanem minden élőlénynek ennek alapján kell cselekednie.