5. VERS
gurūn ahatvā hi mahānubhāvān
śreyo bhoktuṁ bhaikṣyam apīha loke
hatvārtha-kāmāṁs tu gurūn ihaiva
bhuñjīya bhogān rudhira-pradigdhān
gurūn – feljebbvalókat; ahatvā – meg nem ölve; hi – bizony; mahā-anubhāvān – nagy lelkeket; śreyaḥ – jobb; bhoktum – élvezni az életet; bhaikṣyam – koldulással; api – még; iha – ebben az életben; loke – e világon; hatvā – megölvén; artha – haszonra; kāmān – vágyókat; tu – de; gurūn – feljebbvalókat; iha – e világon; eva – bizony; bhuñjīya – élvezni kell; bhogān – kellemes dolgokat; rudhira – vérrel; pradigdhān – szennyezetteket.
Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem a nagy lelkek, tanáraim élete árán folytatni az életet. Világi nyereségre vágynak bár, mégis a feljebbvalóink, s ha megöljük őket, vér szennyezi majd be mindazt, amit élvezni fogunk.
MAGYARÁZAT: A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét. Bhīṣma és Droṇa úgy érezték, kötelességük, hogy Duryodhana pártját fogják, akinek anyagi támogatását élvezték, noha nem lett volna szabad így tenniük pusztán e szempont alapján. Így aztán elvesztették tanári tekintélyüket. Arjuna azonban úgy véli, hogy ennek ellenére továbbra is a feljebbvalói, s a megölésük árán szerzett anyagi nyereség élvezete nem lenne más, mint holmi vérrel szennyezett hadizsákmány élvezete.