17. VERS
tad-buddhayas tad-ātmānas
tan-niṣṭhās tat-parāyaṇāḥ
gacchanty apunar-āvṛttiṁ
jñāna-nirdhūta-kalmaṣāḥ
tat-buddhayaḥ – akiknek értelme mindig a Legfelsőbbe merül; tat-ātmānaḥ – akiknek elméje mindig a Legfelsőbbe merül; tat-niṣṭhāḥ – akik egyedül a Legfelsőbben hisznek; tat-parāyaṇāḥ – akik teljes menedékre leltek Nála; gacchanti – mennek; apunaḥ-āvṛttim – felszabaduláshoz; jñāna – tudás által; nirdhūta – a megtisztultak; kalmaṣāḥ – kétségektől.
Ha az ember értelme, elméje és hite szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, s menedéket is Benne talált, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitől, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.
MAGYARÁZAT: A Legfelsőbb Transzcendentális Igazság az Úr Kṛṣṇa. Az egész Bhagavad-gītā középpontjában az a kijelentés áll, miszerint Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ezt tanítja a védikus irodalom valamennyi könyve. A para-tattva a Legfelsőbb Valóságot jelenti, akit a Legfelsőbb ismerői mint Brahmant, mint Paramātmāt és mint Bhagavānt értenek meg. Bhagavān, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Abszolút végső aspektusa. Nincsen semmi, ami Nála magasabb rendű lenne. Az Úr azt mondja: mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya. A személytelen Brahmant is Kṛṣṇa tartja fenn: brahmaṇo hi pratiṣṭhāham. A Legfelsőbb Valóság tehát minden szempontból Kṛṣṇa. Akinek elméje, értelme és hite állandóan Kṛṣṇába merül, aki egyedül Nála keresett oltalmat – más szóval aki teljesen Kṛṣṇa-tudatú –, az már bizonyosan megszabadult valamennyi kétségétől, s a transzcendenssel kapcsolatban mindenről tökéletes tudással rendelkezik. A Kṛṣṇa-tudatú ember teljes mértékben képes megérteni, hogy Kṛṣṇában kettősség (egyidejű azonosság és egyediség) van, s e transzcendentális tudással felfegyverkezve rendületlenül haladhat előre a felszabadulás útján.