26. VERS
kāma-krodha-vimuktānāṁ
yatīnāṁ yata-cetasām
abhito brahma-nirvāṇaṁ
vartate viditātmanām
kāma – a vágyaktól; krodha – és a dühtől; vimuktānām – felszabadultak számára; yatīnām – a szent emberek számára; yata-cetasām – az elméjükön tökéletesen uralkodók számára; abhitaḥ – hamarosan; brahma-nirvāṇam – a felszabadulás a Legfelsőbben; vartate – ott van; vidita-ātmanām – azok számára, akik önmegvalósításra tettek szert.
Akik mentesek a haragtól és minden anyagi vágytól, akik megvalósították igazi énjüket, önfegyelmezettek, s állandóan a tökéletességre törekszenek, azok kétségtelenül hamarosan felszabadulnak a Legfelsőbben.
MAGYARÁZAT: A szünet nélkül a felszabadulásra törekvő szent emberek közül a Kṛṣṇa-tudatú a legjobb. A Bhāgavatam (4.22.39) a következőképpen erősíti meg ezt a tényt:
yat-pāda-paṅkaja-palāśa-vilāsa-bhaktyā
karmāśayaṁ grathitam udgrathayanti santaḥ
tadvan na rikta-matayo yatayo ’pi ruddha-
sroto-gaṇās tam araṇaṁ bhaja vāsudevam
„Törekedj egyedül arra, hogy odaadó szolgálatban imádd Vāsudevát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Még a nagy bölcsek sem képesek olyan sikeresen uralkodni az érzékek ösztönzésein, mint azok, akik transzcendentális gyönyörben élnek az Úr lótuszlábát szolgálva, kitépve a gyümölcsöző tettek utáni vágyak mélyre nyúló gyökereit.”
A feltételekhez kötött lélekben a munka gyümölcsöző eredményeinek élvezetére irányuló vágy olyannyira mélyen gyökerezik, hogy nagy erőfeszítéseik dacára még a kiváló bölcsek is rendkívül nehezen győzik le. Az Úr bhaktája, aki a Kṛṣṇa-tudatban állandóan az odaadó szolgálatnak él, s tökéletes önmegvalósításra tett szert, nagyon hamar felszabadul a Legfelsőbben, s az önmegvalósításban gyökerező teljes tudása révén mindig transzban marad. Az alábbi vers egy hasonlattal él ezzel kapcsolatban:
darśana-dhyāna-saṁsparśair
matsya-kūrma-vihaṅgamāḥ
svāny apatyāni puṣṇanti
tathāham api padma-ja
„Nézéssel, meditálással és érintéssel csupán a hal, a teknős és a madár neveli fel ivadékait. Hasonlóan gondoskodom én is gyermekeimről, ó, Padmaja!”
A hal úgy neveli fel ivadékait, hogy csupán nézi őket. A teknős ugyanezt meditálással teszi, ugyanis tojásait kint a szárazföldön rejti el, ő maga pedig a vízben meditál rajtuk. A Kṛṣṇa-tudatú ember, noha távol van az Úr hajlékától, eljuthat oda, egyszerűen azáltal, hogy szakadatlanul Rá gondol, azaz a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolja. Ő nem érzi az anyagi lét gyötrelmeit. Ezt az állapotot, amikor az ember szüntelenül a Legfelsőbbe merül, s ezért az anyagi szenvedés távol marad tőle, brahma-nirvāṇának nevezik.