16. VERS
ā-brahma-bhuvanāl lokāḥ
punar āvartino ’rjuna
mām upetya tu kaunteya
punar janma na vidyate
ā-brahma-bhuvanāt – a Brahmaloka bolygóig bezárólag; lokāḥ – a bolygórendszerekben; punaḥ – újra; āvartinaḥ – visszatérés van; arjuna – ó, Arjuna; mām – Engem; upetya – elérve; tu – de; kaunteya – ó, Kuntī fia; punaḥ janma – újraszületés; na – sohasem; vidyate – történik.
Az anyagi világ a legfelső bolygótól a legalsóig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban, ó, Kuntī fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!
MAGYARÁZAT: Mielőtt eljutna Kṛṣṇa transzcendentális hajlékára, ahonnan sohasem kell visszatérnie, minden yogīnak (legyen bár karma-, jñāna- vagy haṭha-yogī stb.) el kell érnie az odaadás tökéletességét a bhakti-yogában, azaz a Kṛṣṇa-tudatban. Akik a legfelsőbb anyagi bolygókra, a félistenek bolygóira kerülnek, azoknak újra vissza kell térniük a születés és halál ismétlődő körforgásába. Ahogyan a Földön élő emberek a felsőbb bolygókra jutnak, úgy az ott élők, Brahmaloka, Candraloka és Indraloka lakói visszakerülnek a Földre. A Chāndogya-upaniṣad által ajánlott pañcāgni-vidyā áldozatot végző ember elérheti a Brahmalokát, ám ha ott nem gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot, vissza kell térnie a Földre. Akik azonban a felsőbb bolygókon tovább fejlődnek a Kṛṣṇa-tudatban, azok egyre fejlettebb égitestekre kerülnek, majd az univerzum megsemmisülésekor az örökkévaló lelki világba jutnak. Baladeva Vidyābhūṣaṇa a Bhagavad-gītāhoz írt magyarázatában idézi a következő verset:
brahmaṇā saha te sarve
samprāpte pratisañcare
parasyānte kṛtātmānaḥ
praviśanti paraṁ padam
„Az anyagi univerzum megsemmisülésekor Brahmā és hívei, akik a Kṛṣṇa-tudatba merülnek, valamennyien a lelki világba kerülnek, a vágyaiknak megfelelő lelki bolygóra.”