17. VERS
sahasra-yuga-paryantam
ahar yad brahmaṇo viduḥ
rātriṁ yuga-sahasrāntāṁ
te ’ho-rātra-vido janāḥ
sahasra – ezer; yuga – korszak; paryantam – összesen; ahaḥ – nappala; yat – ami; brahmaṇaḥ – Brahmānak; viduḥ – tudják; rātrim – éjszaka; yuga – korszakok; sahasra-antām – ezrének végeztével; te – ők; ahaḥ-rātra – nappal és éjszaka; vidaḥ – akik megértik; janāḥ – emberek.
Ezer földi korszak Brahmā egy napja, másik ezer egy éjszakája.
MAGYARÁZAT: Az anyagi univerzum létének ideje véges, és kalpák ciklusaiból áll. Egy kalpa Brahmā egy napja, ami ezerszer négy yugából, vagyis korszakból áll (Satya-, Tretā-, Dvāpara- és Kali-yuga). A Satya-yugát erkölcsi tisztaság, bölcsesség és vallásosság jellemzi, mivel a tudatlanságnak és a bűnnek szinte nyoma sincs benne. Ez a korszak egymillió-hétszázhuszonnyolcezer évig tart. A bűn a Tretā-yugában kezdődik, ami egymillió-kétszázkilencvenhatezer évig tart. A Dvāpara-yugában még nagyobb méreteket ölt, s ezzel párhuzamosan hanyatlik az erkölcsösség és a vallásosság. Ez a korszak nyolcszázhatvannégyezer évig tart. A negyedik a Kali-yuga, amely ötezer éve kezdődött el, s négyszázharminckétezer évig tart. Tengernyi küzdelem, tudatlanság, vallástalanság és bűn jellemzi, valamint az igazi erény szinte teljes hiánya. Ebben a korszakban a bűn olyan hatalmas méreteket ölt, hogy a yuga végén maga a Legfelsőbb Úr jelenik meg mint Kalki avatāra, hogy elpusztítsa a démonokat, megmentse bhaktáit, s elindítsa a következő Satya-yugát. Így folytatódik tovább a yugák körforgása. A négy yuga ezer ciklusa alkotja tehát Brahmā egy napját, s ugyanennyiből áll egy éjszakája is. Brahmā száz ilyen „évig” él, azután ő is meghal. Ez a „száz év” a mi éveinkkel számolva háromszáztizenegybillió-negyvenmilliárd évet tesz ki. E számítás alapján Brahmā élete csodálatosnak és véget nem érőnek tűnik, ám az örökkévalóság szemszögéből csupán egy villanás az egész. Az Okozati-óceánban megszámlálhatatlanul sok Brahmā kel életre s tűnik el ismét, akárcsak az Atlanti-óceán megannyi buborékja. Brahmā és teremtése egyaránt az anyagi univerzum része, ezért mindkettő örökké változik.
Az anyagi univerzumban még Brahmā sem kerülheti el a születést, az öregkort, a betegséget és a halált. Ugyanakkor azonban a kozmosz igazgatásával közvetlenül szolgálja a Legfelsőbb Urat, ezért azonnal felszabadul. A legkiválóbb sannyāsīk az anyagi univerzum legmagasabb rendű bolygójára, Brahmā lakhelyére, a Brahmalokára kerülnek, ami mindegyik felsőbb bolygórendszerbe tartozó mennyei égitestnél hosszabb ideig létezik. Az anyagi természet törvényei alapján azonban idővel Brahmānak és bolygója minden lakójának is meg kell halnia.