17. VERS
kathaṁ vidyām ahaṁ yogiṁs
tvāṁ sadā paricintayan
keṣu keṣu ca bhāveṣu
cintyo ’si bhagavan mayā
katham – hogyan; vidyām aham – ismerjelek; yogin – ó, legfelsőbb misztikus; tvām – Téged; sadā – mindig; paricintayan – gondolva; keṣu – melyikben; keṣu – mely; ca – is; bhāveṣu – dolgokban; cintyaḥ asi – emlékezni kell Rád; bhagavan – ó, Legfelsőbb; mayā – általam.
Ó, Kṛṣṇa, ó, Legfelsőbb Misztikus, hogyan gondolhatok állandóan Rád, és hogyan ismerhetlek meg Téged? Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, milyen formákban emlékezzek Rád?
MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző fejezet elmondta, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a yoga-māyā függönye takarja el. Csak a meghódolt lelkek és a bhakták láthatják Őt. Arjuna meggyőződött arról, hogy barátja, Kṛṣṇa a Legfelsőbb Isten, de meg szeretné ismerni azt az általános módszert is, melynek segítségével a közönséges emberek megérthetik a mindent átható Urat. Az átlagemberek – beleértve a démonokat és az ateistákat is – nem ismerhetik Kṛṣṇát, mert Őt yoga-māyā energiája védelmezi. Arjuna most ismét az ő érdekükben kérdez. A fejlett bhaktát nemcsak a saját előrehaladása érdekli, hanem másoké is. Arjuna vaiṣṇava, vagyis bhakta, ezért kegyesen lehetőséget ad az egyszerű embereknek, hogy megértsék a Legfelsőbb Úr mindent átható természetét. Kṛṣṇát azért szólítja yoginnak, mert Ő a yoga-māyā energia mestere, amely hol eltakarja Őt az egyszerű emberek elől, hol láthatóvá teszi számukra. A közönséges ember, akiben nincs szeretet Isten iránt, képtelen állandóan Kṛṣṇára emlékezni, s így elméje mindig anyagi gondolatokkal teli. Arjuna számol azzal, hogyan gondolkoznak a világ materialista emberei. A keṣu keṣu ca bhāveṣu szavak az anyagi természetre utalnak (a bhāva szó jelentése: „fizikai dolgok”). A materialisták nem tudják megérteni Kṛṣṇa lelki természetét, ezért számukra a legjobb, ha gondolataikat fizikai dolgokra összpontosítják, s megpróbálják felismerni, hogyan jelenik meg Kṛṣṇa anyagi képviselőiben.