36. VERS
arjuna uvāca
sthāne hṛṣīkeśa tava prakīrtyā
jagat prahṛṣyaty anurajyate ca
rakṣāṁsi bhītāni diśo dravanti
sarve namasyanti ca siddha-saṅghāḥ
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; sthāne – helyesen; hṛṣīka-īśa – ó, érzékszervek Ura; tava – a Te; prakīrtyā – dicsőséged miatt; jagat – az egész világ; prahṛṣyati – örül; anurajyate – vonzódni kezd; ca – és; rakṣāṁsi – a démonok; bhītāni – félelemből; diśaḥ – minden irányba; dravanti – menekülnek; sarve – mind; namasyanti – tiszteletüket ajánlják; ca – és; siddha-saṅghāḥ – a tökéletes emberi lények.
Arjuna így szólt: Ó, érzékek Ura! Neved hallatán öröm tölti el a világot, s mindenki vonzódni kezd Hozzád. A tökéletessé vált lények tiszteletteljes hódolatukat ajánlják, ám a démonok félelmükben minden irányba menekülnek. Mindez így van rendjén.
MAGYARÁZAT: Miután Kṛṣṇától a kurukṣetrai csata kimeneteléről hallott, Arjuna megvilágosodott, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagy bhaktájaként és barátjaként kijelenti, hogy minden, amit Kṛṣṇa tesz, tökéletes. Megerősíti, hogy Kṛṣṇa a bhakták fenntartója, Ő áll imádatuk középpontjában, s Ő minden nemkívánatos dolog megsemmisítője, akinek tettei mindenki számára egyformán áldásosak. Arjuna most megértette, hogy a kurukṣetrai csata végének közeledtével számtalan félisten (siddha) lesz jelen, s a felsőbb bolygók bölcsei is mindnyájan a harcot nézik majd, mert Kṛṣṇa is ott van. Amikor Arjuna látta az Úr kozmikus formáját, a félisteneket is öröm töltötte el, de a démonok és ateisták nem tudták elviselni az Úr dicsőítését. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének pusztító formájától érthető módon nagyon féltek, s így valamennyien elmenekültek. Arjuna azt magasztalja, ahogyan Kṛṣṇa bánik a bhaktákkal és az ateistákkal. Történjen bármi, egy bhakta örökké magasztalja az Urat, mert tudja, hogy amit Ő tesz, az mindenkinek jó.