39. VERS
vāyur yamo ’gnir varuṇaḥ śaśāṅkaḥ
prajāpatis tvaṁ prapitāmahaś ca
namo namas te ’stu sahasra-kṛtvaḥ
punaś ca bhūyo ’pi namo namas te
vāyuḥ – a levegő; yamaḥ – az irányító; agniḥ – a tűz; varuṇaḥ – a víz; śaśa-aṅkaḥ – a hold; prajāpatiḥ – Brahmā; tvam – Te; prapitāmahaḥ – a dédatya; ca – is; namaḥ – hódolatom; namaḥ – újra hódolatom; te – Neked; astu – legyen; sahasra-kṛtvaḥ – ezerszer; punaḥ ca – és ismét; bhūyaḥ – újra; api – szintén; namaḥ – hódolatom ajánlom; namaḥ te – tiszteletem ajánlom Neked.
Te vagy a levegő, és Te vagy a legfelsőbb irányító! Te vagy a tűz, a víz, Te vagy a hold! Te vagy Brahmā, az első teremtett lény, és Te vagy a dédatya. Tisztelettel borulok hát le Előtted újra meg újra – ezerszeresen!
MAGYARÁZAT: Az Urat itt Arjuna azért szólítja levegőnek, mert mindent átható természete miatt a levegő a félistenek legfontosabb képviselője, dédatyának pedig azért nevezi, mert Ő az atyja Brahmānak, az univerzum első élőlényének.